- 1
- Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
- [Ének. Kórah fiainak zsoltára. A karmesternek: „A betegség” dallamára énekelendő. Az ezráhi Hémán tanítása.]
- 2
- Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
- URam, szabadító Istenem! Éjjel-nappal hozzád kiáltok.
- 3
- Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
- Jusson eléd imádságom, fordítsd füledet esedezéseimhez!
- 4
- Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
- Mert betelt a lelkem nyomorúsággal, és életem a sírig jutott.
- 5
- Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
- Hasonló lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az erejét vesztett férfi.
- 6
- A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
- A holtak közt van a helyem, mint a megölteknek, akik a sírban fekszenek, akikről többé nem emlékezel meg, és akiket kiengedtél a kezedből.
- 7
- Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
- Mély sírba vetettél engem, mélységes sötétségbe.
- 8
- A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
- Haragod rám nehezedett, és minden hullámod átcsapott fölöttem. [Szela]
- 9
- Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
- Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük, beszorítottál, és nem jöhetek ki.
- 10
- Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
- Szemem elgyengült a nyomorúság miatt, hozzád kiáltottam, URam, mindennap, és kitártam feléd kezemet.
- 11
- Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
- Vajon teszel-e csodát a holtakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? [Szela]
- 12
- Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
- Beszélnek-e a sírban kegyelmedről, hűségedről a pusztulás helyén?
- 13
- Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
- Meglátják-e csodáidat a sötétségben és igazságodat a feledés földjén?
- 14
- De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
- De én hozzád esdeklek, URam, és jó reggel eléd jut imádságom.
- 15
- Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?
- Miért vetsz hát el, URam, engem, és miért rejted el arcodat előlem?
- 16
- Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
- Nyomorult és halálos beteg vagyok ifjúságomtól fogva, rettentésedet hordozom, és roskadozom.
- 17
- Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
- Izzó haragod járt át, szorongatásaid elemésztettek engem.
- 18
- Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
- Egész nap körülvesznek, mint az árvizek, teljesen körülfognak engem.
- 19
- [Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.]
- Elszakítottad tőlem szeretteimet és barátaimat; már csak a sötétség a társam.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Nem helyes megbírságolni az igaz embert, sem a tisztességest megverni igazságáért.