Online Biblia

1

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

[A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.]

2

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

Így szóltam: Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom számat, ha gonosz ember van előttem.

3

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

Elnémultam, csendben hallgattam, de ez híjával volt a jónak, fájdalmam fokozódott.

4

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

Fölhevült a szívem bennem, sóhajomban tűz gerjedt föl, ezért így szólt nyelvem:

5

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Add tudtomra, URam, életem végét és napjaim számát, hogy mennyi is az! Hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.

6

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

Íme, arasznyivá tetted napjaimat, és életem semmiség előtted. Bizony merő hiábavalóság minden ember, bárhogyan áll is! [Szela]

7

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

Árnyékként jár itt az ember; bizony csak hiába szorgoskodik. Rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azt!

8

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

Most azért mit reméljek, ó, Uram? Egyedül benned bízom.

9

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

Ments ki engem minden álnokságomból, ne tégy engem bolondok csúfjává!

10

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

Megnémultam, nem nyitom föl számat, mert te tetted ezt.

11

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Vedd le rólam ostorodat, mert kezed fenyítése miatt elpusztulok.

12

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

Amikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted szépségét, mint a moly. Bizony csak egy lehelet minden ember. [Szela]

13

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

Halld meg, URam, könyörgésemet, figyelj kiáltásomra, könnyhullatásomra ne maradj néma. Mert jövevény vagyok nálad és zsellér, mint minden ősöm.

14

[Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!]

Fordítsd el rólam tekintetedet, hadd enyhüljön sorsom, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Elhatározásaink csődje
Mulandóság