Online Biblia

1

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

URam, bosszúállás Istene! Bosszúállás Istene, jelenj meg!

2

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Kelj föl, te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek tetteik szerint!

3

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Meddig fognak még a hitetlenek, URam, meddig fognak még a hitetlenek örvendezni?

4

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Háborognak, keményen beszélnek, kérkedik minden gonosztevő.

5

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Népedet tiporják, URam, örökségedet nyomorgatják.

6

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

Megölik az özvegyet és a jövevényt, az árvákat is fojtogatják.

7

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Azt mondják: Nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene!

8

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Eszméljetek föl, ti bolondok a nép között! És ti balgák, mikor tértek észre?

9

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Aki a fület plántálta, az ne hallana? És aki a szemet formálta, az ne látna?

10

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Aki a népeket megfeddi, az ne büntetne? Ő az, aki az embert ismeretre tanítja.

11

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.

12

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Boldog ember az, akit megfeddesz, URam, és megtanítasz törvényedre,

13

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

hogy nyugalmat adj neki a veszedelem napján, mialatt a gonosznak megássák a sírját.

14

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

Bizony nem veti el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét!

15

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Mert igazságra fordul az ítélet, és követi azt minden igaz szívű.

16

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Ki kel föl az én oldalamon a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevők ellen?

17

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, már-már ott lakozna lelkem a csöndességben.

18

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Mikor azt mondtam, hogy lábam kicsúszik alólam, kegyelmed, URam, megtámasztott engem.

19

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Mikor megsokasodik bennem az aggódás, vigasztalásod megvidámítja lelkemet.

20

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény látszata alatt?

21

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Egybegyűlnek az igaz lelke ellen, és kárhoztatják az ártatlan vérét.

22

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

De kőváram lett az ÚR, és Istenem az én oltalmam kősziklája.

23

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

Visszafordítja rájuk álnokságukat, és saját gonoszságukkal veszíti el őket. Elveszíti őket az ÚR, a mi Istenünk.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)