Online Biblia

1

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

URam, miért állsz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

2

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt; essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.

3

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz, áldja a fösvényt, és átkot mond az ÚRra.

4

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Gőgös megvetéssel nem keresi: Nincs Isten – ez minden gondolata.

5

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Útjai mindig szerencsések, távolinak tűnnek neki ítéleteid, minden ellenségét lekicsinyli.

6

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

Azt mondja szívében: Semmi sem rendít meg, soha nem jutok bajba.

7

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Szája tele átkozódással, csalárdsággal és erőszakkal; nyelve alatt hamisság és álnokság van.

8

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Utcák zugában lapul, titkon megöli az ártatlant, szeme a gyámoltalant lesi.

9

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Leselkedik rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben, hogy elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja.

10

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat, akik elesnek erejétől.

11

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten, elrejtette arcát, nem is lát meg soha!

12

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Kelj föl, ÚR Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezz el a szegényekről!

13

Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

Miért vetheti meg Istent a gonosz? Miért mondhatja szívében: Nem lesz számonkérés?

14

Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Pedig te látod a bajt, és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd. Rád hagyja magát a gyámoltalan, az árvának is te vagy segítsége.

15

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Törd össze a gonosz karját, és kérd számon a bűnösön gonoszságát, egy se maradjon!

16

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

Király az ÚR mindörökké; a népek kivesznek földjéről.

17

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

A szegények kívánságát meghallgatod, ó, URam. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,

18

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak, hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)