Online Biblia

1

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

[A nyomorult imádsága, amikor eleped, és kiönti panaszát az ÚR előtt.]

2

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

URam, hallgasd meg imádságomat, és jusson hozzád kiáltásom!

3

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Ne rejtsd el arcodat előlem, mikor szorongatnak engem; fordítsd felém füledet, mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Mert elenyésznek napjaim, mint a füst, és égnek a csontjaim, mint valami tűzhely.

5

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Szívem olyan, mint a letarolt és kiszáradt fű, még enni is elfelejtkezem.

6

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Jajgatásom hangjától húsom a csontomhoz tapad.

7

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.

8

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Virrasztok, és olyan magányos vagyok, mint a madár a háztetőn.

9

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

10

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Bizony port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyel vegyítem

11

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

fölindulásod és haragod miatt, mert fölemeltél engem és földhöz vertél.

12

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, magam pedig, mint a fű, elszáradok.

13

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]

De te, URam, örökké megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Kelj föl, könyörülj a Sionon! Ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

15

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Mert annak még a köveit is kedvelik szolgáid, és a porán is szánakoznak.

16

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Félik majd az ÚR nevét a népek és a föld minden királya a te dicsőségedet,

17

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

mert az ÚR felépíti Siont, és megmutatja magát dicsőségében.

18

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Odafordul a gyámoltalanok imádsága felé, és nem utálja meg imádságukat.

19

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Jegyezzék föl ezt a következő nemzedéknek, hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve, dicsérhesse az URat.

20

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Mert letekintett az ÚR szentsége magaslatáról, lenézett az ÚR a mennyekből a földre,

21

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

hogy meghallja a foglyok sóhajtozását, és feloldozza a halálnak fiait.

22

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Hogy hirdessék a Sionon az ÚR nevét és dicséretét Jeruzsálemben,

23

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

amikor egybegyűlik minden nép és ország, hogy az ÚRnak szolgáljanak.

24

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Megtörte erőmet az úton, megrövidítette napjaimat.

25

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaim felénél, te, kinek esztendei nemzedékről nemzedékre tartanak.

26

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Te vetettél réges-régen alapot a földnek, az egek is a te kezed munkái.

27

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Azok elenyésznek, de te megmaradsz. Azok elavulnak, mint a ruha, lecseréled őket, mint az öltözetet. Bizony elváltoznak,

28

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

de te ugyanaz vagy, és éveid nem fogynak el.

29

[A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.]

Szolgáid fiai megmaradnak, és utódaik is színed előtt lakoznak.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)