Online Biblia

1

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

[A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávidé.]

2

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Szabadíts meg engem, Istenem, mert a vizek már a lelkemig hatoltak!

3

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Mély sárba estem bele, ahol meg nem állhatok. Feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

4

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom, szemem elbágyadt, míg Istenemet vártam.

5

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak, akik vesztemre törnek. Amit el sem raboltam, azt kell visszaadnom!

6

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Istenem, te ismered balgaságomat, és bűneim nyilvánvalóak előtted.

7

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Ne pironkodjanak miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregek URa! Ne szégyenüljenek meg miattam, akik téged keresnek, ó, Izráel Istene!

8

Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

Mert érted viselek gyalázatot, és érted borítja szégyenpír az arcomat.

9

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Idegenné lettem atyám fiai előtt és jövevénnyé anyám fiai előtt.

10

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem, a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám.

11

Ha sírok és bőjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Ha sírok, és böjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszéd tárgya vagyok nekik.

13

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

A kapuban ülők rólam beszélnek, és a borozgatók rólam énekelnek.

14

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

De én hozzád könyörgök, URam: jó tetszésed idején, Istenem, kegyelmed sokasága szerint hallgass meg engem szabadító igazságoddal!

15

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből!

16

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Ne borítson el a víznek árja, és ne nyeljen el az örvény, és a verem szája ne záruljon be fölöttem!

17

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Hallgass meg engem, URam, mert jó a te kegyelmed! Irgalmad bősége szerint tekints reám.

18

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg engem!

19

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Légy közel lelkemhez, és válts meg engem, szabadíts meg ellenségeimtől!

20

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; ismered minden szorongatómat.

21

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

A gyalázat összetörte szívemet, és beteggé lettem. Részvétre vártam, de hiába; vigasztalókra, de nem találtam.

22

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Sőt ételembe mérget tettek, és szomjúságomban ecettel itattak.

23

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Váljék saját asztaluk kelepcévé, csapdává, amikor békében vannak.

24

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Homályosodjék meg a szemük, hogy ne lássanak; tedd derekukat mindenkor roskadozóvá!

25

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

Öntsd ki rájuk haragodat, és izzó haragod érje utol őket!

26

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Legyen pusztává szállásuk, és hajlékuknak ne legyen lakója.

27

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Mert azt üldözik, akit megvertél, és fájdalmában megszólják azt, akit te sújtottál.

28

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Büntesd meg álnokságukat, ne jussanak el igazságodra!

29

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne írassanak be!

30

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Engem pedig, aki nyomorult vagyok, és szenvedek, emeljen föl, Istenem, a te segítséged!

31

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Isten nevét dicsérem énekkel és magasztalom hálaadással.

32

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Kedvesebb lesz ez az ÚR előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű bikánál.

33

Látják [ezt] majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Látják majd ezt a szenvedők, és örülnek. Ti Istent keresők, elevenedjék meg a szívetek!

34

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak is.

35

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Dicsérje őt az ég és a föld, a tengerek és minden, ami csak mozog bennük!

36

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

Mert Isten megszabadítja a Siont, és fölépíti Júda városait; ott laknak majd, és birtokolni fogják.

37

[És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.]

Szolgáinak utódai öröklik, és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Isten magasztalása és a hálaadás