Online Biblia

1

Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

[A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]

2

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.

3

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!

4

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.

5

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.

Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.

6

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.

7

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett.

8

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét.

9

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött.

10

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.

11

Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged.

12

Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között!

13

Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról.

14

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

Könyörülj rajtam, URam! Lásd meg nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt ért! Te emelsz föl engem a halál kapujából,

15

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

hogy hirdethessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örvendezzek szabadításodnak.

16

Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

A népek a maguk ásta verembe süllyedtek, rejtett hálójukban megakadt a lábuk.

17

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

Megismertette magát az ÚR, ítéletet hozott; a gonoszt saját keze munkája ejti el. [Közjáték. Szela]

18

Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

A Seolba jutnak a gonoszok, oda jut minden olyan nép, amely elfeledkezik Istenről.

19

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

Mert nem marad örökre elfelejtve a szegény, a nyomorultak reménye sem vész el végképp.

20

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

Kelj föl, URam, ne hatalmasodjék el a halandó; vond magad elé ítéletre a népeket!

21

[Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.]

Rettentsd meg, URam, őket, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak halandók.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A keresztyén és a nyomorúság
A nyomorúltak kővára!
Dicsőítő ének