Online Biblia

1

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Áldjad, én lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy te, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Ő az, aki körülvette magát világossággal, mint egy palásttal, és kifeszítette az eget, mint egy sátrat.

3

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

Ő az, aki vizek fölé építette palotáját, a felhőket rendelte szekerévé, és a szelek szárnyán jár.

4

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

A szeleket tette követévé, a lángoló tüzet szolgájává.

5

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Biztos alapra helyezte a földet, nem mozdul az meg soha.

6

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Vízáradattal borítottad be, mint egy öltözettel; a hegyek fölött is vizek álltak.

7

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Korholásodra szétoszlottak, mennydörgésed hangjától megriadtak.

8

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

A hegyek fölemelkedtek, és a völgyek alászálltak arra a helyre, amelyet készítettél nekik.

9

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át, nem térhetnek vissza a föld elborítására.

10

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között,

11

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

és megitassák a mező minden állatát, hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák.

12

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Mellettük laknak az égi madarak, az ágak közül hangicsálnak.

13

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Megöntözi a hegyeket a magasból, alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet.

14

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

Füvet sarjaszt az állatoknak és növényeket az emberek hasznára, hogy táplálékot nyerjenek a földből,

15

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

és bort, amely megvidámítja a halandó szívét, fényesebbé teszi arcát az olajnál, és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét.

16

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Eleget kapnak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett,

17

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

amelyeken madarak fészkelnek, mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik.

18

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül.

19

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Ő teremtette a Holdat, hogy mutassa az ünnepeket, és a Napot, amely tudja az útját.

20

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz, hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja;

21

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

az oroszlánkölykök prédáért ordítanak, Istentől sürgetik eledelüket.

22

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Ha fölkel a Nap, elrejtőznek, és hajlékaikban heverésznek.

23

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Az ember munkába megy, és dolgát végzi egészen estig.

24

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Mily számtalanok a műveid, URam! Mindegyiket bölcsen alkottad, és tele van a föld teremtményeiddel.

25

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne, apróbb és nagyobb állatok.

26

Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Amott gályák járnak, és cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzon benne.

27

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Mindenek rád néznek, hogy megfelelő időben adj nekik eledelt.

28

Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt; ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból.

29

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Ha elfordítod arcodat, megrémülnek; ha elveszed lelküket, kimúlnak, és újra porrá lesznek.

30

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz, és újjá teszed a föld színét.

31

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Az ÚRé legyen a dicsőség örökké, örvendezzen teremtményeiben az ÚR!

32

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Aki ha rátekint e földre, megrendül az; megérinti a hegyeket, és füstölögnek.

33

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Énekelek az ÚRnak egész életemben, zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok!

34

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Elmélkedésem legyen kedves neki. Én az ÚRban örvendezem.

35

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Vesszenek ki a bűnösök a földről, ne legyenek többé gonoszok! Áldjad, lelkem, az URat; dicsérjétek az URat!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

03 Isten gyönyörködik a teremtésben
25. Mi a kezdetek teteje?
Teremtényeiben