- 1
- A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
- 2
- Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
- 3
- Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
- 4
- Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
- 5
- Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
- 6
- Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
- 7
- Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
- 8
- Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
- 9
- Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
- 10
- Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
- 11
- A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
- 12
- Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
- 13
- De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]
- 14
- Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
- 15
- Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
- 16
- És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
- 17
- Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
- 18
- Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
- 19
- Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
- 20
- Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
- 21
- Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
- 22
- Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
- 23
- Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
- 24
- Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
- 25
- Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
- 26
- Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
- 27
- Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
- 28
- De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
- 29
- [A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.]
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 19
Kétéves:
Példabeszéd
A gazdagság sok barátot szerez, a szegénytől pedig eltávolodik a barátja.