Online Biblia

1

Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Is there not an appointed time to man upon earth? are not his days also like the days of an hireling?

Soarta omului pe pământ este ca a unui ostaş, şi zilele lui sunt ca ale unui muncitor cu ziua.

“Has not man a hard service on earth, and are not his days like the days of a hired hand?

2

Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli,

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

As a servant earnestly desireth the shadow, and as an hireling looketh for the reward of his work:

Cum suspină robul după umbră, cum îşi aşteaptă muncitorul plata,

Like a slave who longs for the shadow, and like a hired hand who looks for his wages,

3

úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

So am I made to possess months of vanity, and wearisome nights are appointed to me.

aşa am eu parte de luni de durere, şi partea mea sunt nopţi de suferinţă.

so I am allotted months of emptiness, and nights of misery are apportioned to me.

4

Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

When I lie down, I say, When shall I arise, and the night be gone? and I am full of tossings to and fro unto the dawning of the day.

Mă culc şi zic: „Când mă voi scula? Când se va sfârşi noaptea?” Şi mă satur de frământări până în revărsatul zorilor.

When I lie down I say, ‘When shall I arise?’ But the night is long, and I toss and turn till the dawn.

5

Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad.

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

My flesh is clothed with worms and clods of dust; my skin is broken, and become loathsome.

Trupul mi se acoperă cu viermi şi cu o coajă pământoasă, pielea-mi crapă şi se desface.

My flesh is clothed with worms and dirt; my skin hardens, then breaks out afresh.

6

Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el.

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

My days are swifter than a weaver's shuttle, and are spent without hope.

Zilele mele zboară mai iuţi decât suveica ţesătorului, se duc şi nu mai am nicio nădejde!

My days are swifter than a weaver’s shuttle and come to their end without hope.

7

Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem.

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

O remember that my life is wind: mine eye shall no more see good.

Adu-Ţi aminte, Dumnezeule, că viaţa mea este doar o suflare! Ochii mei nu vor mai vedea fericirea.

“Remember that my life is a breath; my eye will never again see good.

8

A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

The eye of him that hath seen me shall see me no more: thine eyes are upon me, and I am not.

Ochiul, care mă priveşte, nu mă va mai privi; ochiul Tău mă va căuta, şi nu voi mai fi.

The eye of him who sees me will behold me no more; while your eyes are on me, I shall be gone.

9

Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jő fel [többé].

As the cloud is consumed and vanisheth away: so he that goeth down to the grave shall come up no more.

Cum se risipeşte norul şi trece, aşa nu se va mai ridica cel ce se coboară în Locuinţa morţilor!

As the cloud fades and vanishes, so he who goes down to Sheol does not come up;

10

Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé.

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

He shall return no more to his house, neither shall his place know him any more.

Nu se va mai întoarce în casa lui şi nu-şi va mai cunoaşte locul în care locuia.

he returns no more to his house, nor does his place know him anymore.

11

Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében.

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

Therefore I will not refrain my mouth; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.

De aceea nu-mi voi ţine gura, ci voi vorbi în neliniştea inimii mele, mă voi tângui în amărăciunea sufletului meu.

“Therefore I will not restrain my mouth; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.

12

Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem?

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

Am I a sea, or a whale, that thou settest a watch over me?

Oare o mare sunt eu, sau un balaur de mare, de-ai pus strajă în jurul meu?

Am I the sea, or a sea monster, that you set a guard over me?

13

Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem,

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

When I say, My bed shall comfort me, my couch shall ease my complaints;

Când zic: „Patul mă va uşura, culcuşul îmi va alina durerile,”

When I say, ‘My bed will comfort me, my couch will ease my complaint,’

14

álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem.

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

Then thou scarest me with dreams, and terrifiest me through visions:

atunci mă înspăimânţi prin vise, mă îngrozeşti prin vedenii.

then you scare me with dreams and terrify me with visions,

15

Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat.

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

So that my soul chooseth strangling, and death rather than my life.

Ah! aş vrea mai bine gâtuirea, mai bine moartea decât aceste oase!

so that I would choose strangling and death rather than my bones.

16

Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

I loathe it; I would not live alway: let me alone; for my days are vanity.

Le dispreţuiesc!… nu voi trăi în veci… Lasă-mă, căci doar o suflare mi-e viaţa!

I loathe my life; I would not live forever. Leave me alone, for my days are a breath.

17

Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá?

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

What is man, that thou shouldest magnify him? and that thou shouldest set thine heart upon him?

Ce este omul, ca să-Ţi pese atât de mult de el, ca să iei seama la el,

What is man, that you make so much of him, and that you set your heart on him,

18

Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed.

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

And that thou shouldest visit him every morning, and try him every moment?

să-l cercetezi în toate dimineţile şi să-l încerci în toate clipele?

visit him every morning and test him every moment?

19

Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

How long wilt thou not depart from me, nor let me alone till I swallow down my spittle?

Când vei înceta odată să mă priveşti? Când îmi vei da răgaz să-mi înghit scuipatul?

How long will you not look away from me, nor leave me alone till I swallow my spit?

20

Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre?

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

I have sinned; what shall I do unto thee, O thou preserver of men? why hast thou set me as a mark against thee, so that I am a burden to myself?

Dacă am păcătuit, ce pot să-Ţi fac, Păzitorul oamenilor? Pentru ce m-ai pus ţintă săgeţilor Tale, de am ajuns o povară chiar pentru mine însumi?

If I sin, what do I do to you, you watcher of mankind? Why have you made me your mark? Why have I become a burden to you?

21

És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

And why dost thou not pardon my transgression, and take away my iniquity? for now shall I sleep in the dust; and thou shalt seek me in the morning, but I shall not be.

Pentru ce nu-mi ierţi păcatul şi pentru ce nu-mi uiţi fărădelegea? Căci voi adormi în ţărână, şi când mă vei căuta, nu voi mai fi!”

Why do you not pardon my transgression and take away my iniquity? For now I shall lie in the earth; you will seek me, but I shall not be.”

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version
• Traducerea Cornilescu
• English Standard Version

Igehirdetés.ma

A Biblia tanítása a szívről - Megkeseredett szív
A szenvedés és az Isten iránti harag
Hagyj magamra!
Hiábavalóság? Nem!