- 1
- Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?
- 2
- Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli,
- 3
- úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.
- 4
- Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.
- 5
- Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad.
- 6
- Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el.
- 7
- Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem.
- 8
- A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!
- 9
- Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.
- 10
- Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé.
- 11
- Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében.
- 12
- Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem?
- 13
- Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem,
- 14
- álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem.
- 15
- Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat.
- 16
- Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!
- 17
- Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá?
- 18
- Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed.
- 19
- Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?
- 20
- Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre?
- 21
- És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Április 22
Kétéves:
- I. év: 3Móz 20
- II. év: Jób 3:1-4:21
- Lk 21:1-28
- Zsolt 89:38-53
- Péld 13:20-23
Példabeszéd
Űzd el a csúfolódót, és elmegy vele a viszály is, megszűnik a veszekedés és a gyalázkodás.