Online Biblia

1

Jób ekkor így felelt:

Jób pedig felele, és monda:

But Job answered and said,

Iov a luat cuvântul şi a zis:

Then Job answered and said:

2

Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!

„Oh! de ar fi cu putinţă să mi se cântărească durerea şi să mi se pună toate nenorocirile în cumpănă,

“Oh that my vexation were weighed, and all my calamity laid in the balances!

3

Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.

ar fi mai grele decât nisipul mării: de aceea îmi merg cuvintele până la nebunie!

For then it would be heavier than the sand of the sea; therefore my words have been rash.

4

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.

Căci săgeţile Celui Atotputernic m-au străpuns, sufletul meu le suge otrava, şi groaza Domnului bagă fiori în mine!

For the arrows of the Almighty are in me; my spirit drinks their poison; the terrors of God are arrayed against me.

5

Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?

Zbiară măgarul sălbatic când are verdeaţă? Mugeşte boul când are de mâncare?

Does the wild donkey bray when he has grass, or the ox low over his fodder?

6

Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg?

Poţi mânca ce-i fără gust şi fără sare? Are vreun gust albuşul unui ou?

Can that which is tasteless be eaten without salt, or is there any taste in the juice of the mallow?

7

Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel!

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

The things that my soul refused to touch are as my sorrowful meat.

Orice lucru de care aş vrea să nu m-ating, acela-i hrana mea, fie cât de greţoasă ea!

My appetite refuses to touch them; they are as food that is loathsome to me.

8

Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Oh that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for!

O, de mi s-ar asculta dorinţa şi de mi-ar împlini Dumnezeu nădejdea!

“Oh that I might have my request, and that God would fulfill my hope,

9

Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!

De ar vrea Dumnezeu să mă zdrobească, întindă-Şi mâna şi să mă prăpădească!

that it would please God to crush me, that he would let loose his hand and cut me off!

10

Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.

Îmi va rămâne măcar această mângâiere, această bucurie în durerile cu care mă copleşeşte: că niciodată n-am călcat poruncile Celui Sfânt.

This would be my comfort; I would even exult in pain unsparing, for I have not denied the words of the Holy One.

11

De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

What is my strength, that I should hope? and what is mine end, that I should prolong my life?

La ce să mai nădăjduiesc când nu mai pot? La ce să mai aştept, când sfârşitul se ştie?

What is my strength, that I should wait? And what is my end, that I should be patient?

12

Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?

Tăria mea oare este o tărie de piatră? Trupul meu e de aramă?

Is my strength the strength of stones, or is my flesh bronze?

13

Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?!

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me?

Nu sunt eu lipsit de ajutor şi n-a fugit mântuirea de mine?

Have I any help in me, when resource is driven from me?

14

A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

To him that is afflicted pity should be shewed from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.

Cel ce suferă are drept la mila prietenului, chiar dacă părăseşte frica de Cel Atotputernic.

“He who withholds kindness from a friend forsakes the fear of the Almighty.

15

Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away;

Fraţii mei s-au arătat înşelători ca un pârâu, ca albia pâraielor care trec.

My brothers are treacherous as a torrent-bed, as torrential streams that pass away,

16

amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög.

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

Which are blackish by reason of the ice, and wherein the snow is hid:

Un sloi le tulbură cursul, zăpada se îngrămădeşte pe ele;

which are dark with ice, and where the snow hides itself.

17

Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.

vine arşiţa vremii şi seacă, vine căldura soarelui şi li se usucă albia.

When they melt, they disappear; when it is hot, they vanish from their place.

18

Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.

Cete de călători se abat din drumul lor, se cufundă în pustiu şi pier.

The caravans turn aside from their course; they go up into the waste and perish.

19

Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.

Cetele celor din Tema se uită ţintă la ele, călătorii din Seba sunt plini de nădejde când le văd.

The caravans of Tema look, the travelers of Sheba hope.

20

De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.

Dar rămân înşelaţi în nădejdea lor, rămân uimiţi când ajung la ele.

They are ashamed because they were confident; they come there and are disappointed.

21

Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

For now ye are nothing; ye see my casting down, and are afraid.

Aşa sunteţi şi voi acum pentru mine. Voi îmi vedeţi necazul şi vă îngroziţi!

For you have now become nothing; you see my calamity and are afraid.

22

Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból,

Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?

V-am zis eu oare: „Daţi-mi ceva, cheltuiţi din averile voastre pentru mine,

Have I said, ‘Make me a gift’? Or, ‘From your wealth offer a bribe for me’?

23

hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Or, Deliver me from the enemy's hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?

scăpaţi-mă din mâna vrăjmaşului, răscumpăraţi-mă din mâna celor răi”?

Or, ‘Deliver me from the adversary’s hand’? Or, ‘Redeem me from the hand of the ruthless’?

24

Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.

Învăţaţi-mă, şi voi tăcea; faceţi-mă să înţeleg în ce am păcătuit.

“Teach me, and I will be silent; make me understand how I have gone astray.

25

Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?

O, cât de înduplecătoare sunt cuvintele adevărului! Dar ce dovedesc mustrările voastre?

How forceful are upright words! But what does reproof from you reprove?

26

Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind?

Vreţi să mă mustraţi pentru tot ce am zis şi să nu vedeţi decât vânt în cuvintele unui deznădăjduit?

Do you think that you can reprove words, when the speech of a despairing man is wind?

27

Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok.

Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend.

Voi năpăstuiţi pe orfan, prigoniţi pe prietenul vostru.

You would even cast lots over the fatherless, and bargain over your friend.

28

Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe?

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Now therefore be content, look upon me; for it is evident unto you if I lie.

Uitaţi-vă la mine, vă rog! Doar nu voi minţi în faţă!

“But now, be pleased to look at me, for I will not lie to your face.

29

Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness is in it.

Întoarceţi-vă, nu fiţi nedrepţi; întoarceţi-vă şi mărturisiţi că sunt nevinovat!

Please turn; let no injustice be done. Turn now; my vindication is at stake.

30

Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?

Este vreo nelegiuire pe limba mea, şi nu deosebeşte gura mea ce este rău?

Is there any injustice on my tongue? Cannot my palate discern the cause of calamity?

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version
• Traducerea Cornilescu
• English Standard Version

Igehirdetés.ma

A szenvedés és az együttérzés
Elviselhetetlen szenvedés
Igaz barátság
Ne veszítsd el soha a reményt!
Rosszabb a halálnál
Soha ne tagadd meg a Szentnek beszédét!