Online Biblia

1

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?

2

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli,

3

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.

4

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.

5

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad.

6

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el.

7

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem.

8

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!

9

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jő fel [többé].

Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.

10

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé.

11

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében.

12

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem?

13

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem,

14

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem.

15

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat.

16

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!

17

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá?

18

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed.

19

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?

20

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre?

21

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A Biblia tanítása a szívről - Megkeseredett szív
A szenvedés és az Isten iránti harag
Hagyj magamra!
Hiábavalóság? Nem!