Online Biblia

1

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Hallgassátok figyelmesen hangjának dörgését és a zúgást, amely szájából kiárad!

2

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Az egész ég alatt szétterjeszti azt villámaival együtt a föld széléig.

3

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Utána mennydörgés zendül, fenségének hangján dörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendül.

4

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Csodálatos hangon mennydörög az Isten, és nagy dolgokat cselekszik, amelyeket meg sem érthetünk.

5

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

Mert azt mondja a hónak: Hullj le a földre! És a záporesőnek meg a zuhogó zivatarnak így szól: Szakadjatok!

6

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Minden ember kezét lefogja, hogy megismerje minden ember, amit ő alkotott.

7

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

A vadállat is rejtekébe húzódik, és barlangjában marad.

8

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Kamrájából előjön a szélvihar és az északi szelektől a fagy.

9

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Isten leheletétől jég támad, és a víz felszíne megfagy.

10

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villáma áttöri a felhőt.

11

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Körös-körül gomolyog az a földkerekség színén, ahogy ő irányítja, és mindazt megteszi, amit parancsol neki.

12

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

Van úgy, hogy ostorként, van úgy, hogy szeretetből adja azt földjének.

13

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Vedd ezt a füledbe, Jób, állj meg, és gondold meg Isten csodáit.

14

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Tudod-e, mikor rendelkezik úgy Isten, hogy a felhőből villám villanjon?

15

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

Tudod-e, hogy mi módon lebegnek a felhők, a tökéletes tudás csodái?

16

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Hogyan melegszenek át ruháid, amikor nyugton hagyja a déli szél a földet?

17

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Talán vele együtt terjesztetted ki az eget, amely szilárd, mint az öntött tükör?

18

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Kell-e mondani neki, hogy szólni szeretnék? Ha beszélne vele valaki, bizonnyal vége volna!

20

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

Most nem látják a napfényt, bár ragyog a felhők mögött; de szél támad, és kiderül.

21

Észak felől arany[színű világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes ragyogás.

22

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Ő a Mindenható! Nem tudjuk megtalálni őt. Nagy az ő hatalma és ereje, a jogot és az igazságot mégsem nyomja el.

23

Azért rettegjék őt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Azért félik őt az emberek, de a kevély bölcsekre rá se tekint.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Isten pecsétje