Online Biblia

1

Jób pedig felele, és monda:

Jób ekkor így felelt:

2

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!

3

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.

4

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak.

5

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?

6

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?

7

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel!

8

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek!

9

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!

10

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

11

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?

12

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem?

13

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?!

14

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.

15

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok,

16

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög.

17

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.

18

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek.

19

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek.

20

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak.

21

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek.

22

Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból,

23

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?

24

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek.

25

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok?

26

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!

27

Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok.

28

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe?

29

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.

30

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A szenvedés és az együttérzés
Elviselhetetlen szenvedés
Igaz barátság
Ne veszítsd el soha a reményt!
Rosszabb a halálnál
Soha ne tagadd meg a Szentnek beszédét!