Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » Jób » 1. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
1
Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
Élt Úc földjén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat.
2
Születék pedig néki hét fia és három leánya.
Hét fia és három leánya született.
3
És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
Hétezer juh, háromezer teve és ötszáz iga ökör és ötszáz szamár volt a jószága. Szolgája is igen sok volt, és ez a férfiú nagyobb volt kelet minden fiánál.
4
Eljártak vala pedig az ő fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
Fiai eljártak egymáshoz, és vendégséget szereztek otthonukban, ki-ki a maga napján. Üzentek, és meghívták három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük.
5
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak, elküldött értük Jób, és megszentelte őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindnyájuk száma szerint. Mert ezt mondta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben! Így tett Jób minden alkalommal.
6
Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak, és megjelent a Sátán is közöttük.
7
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
Az ÚR azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az ÚRnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet.
8
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
Az ÚR azt mondta a Sátánnak: Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat.
9
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
A Sátán így felelt az ÚRnak: Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?
10
Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, jószága igen megszaporodott e földön.
11
De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?!
12
Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
Az ÚR pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, a kezedbe adom, csak rá magára nem nyújthatod ki a kezedet. Ekkor kiment a Sátán az ÚR elől.
13
Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
Történt egy napon, hogy fiai és leányai elsőszülött bátyjuk házában ettek, és bort ittak.
14
És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
Akkor követ jött Jóbhoz, és ezt mondta: Az ökrök szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek.
15
De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
A sébaiak azonban rajtuk ütöttek, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.
16
Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Isten tüze hullott le az égből, és megégette a juhokat és a szolgákat, és megemésztette őket. Csak én magam menekültem el, hogy hírt hozzak neked.
17
Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: A káldeusok három csapattal rajtaütöttek a tevéken, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.
18
Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Fiaid és leányaid ettek, és bort ittak elsőszülött bátyjuk házában.
19
És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
És íme, nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a gyermekekre, és meghaltak. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.
20
Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
Akkor fölkelt Jób, megszaggatta a köntösét, megborotválta a fejét, a földre esett, leborult,
21
És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
és azt mondta: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek vissza. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
22
Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Mindezekben nem vétkezett Jób, és Isten ellen semmi helytelen dolgot nem cselekedett.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « Eszter 10. Fejezet
  • Jób 2. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  A Mindenható
Ige  Áldott legyen az Úr neve!
Ige  Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?
Ige  Az én szolgám Jób
Ige  Észrevesz-e téged a Sátán?
Ige  Jób és családja
Ige  Jób Könyve 1
Ige  Jób közbenjárása
Ige  Jób meghajlása Isten előtt
Ige  Kegyelem egy váratlan helyen
Ige  Tiszteletteljes szenvedés

Kalauz

Június 16

Egyéves:

  • 1Kir 15:25-17:24
  • ApCsel 10:23b-48
  • Zsolt 134:1-3
  • Péld 17:9-11

Kétéves:

  • I. év: 5Móz 2
  • II. év: Ézs 30
  • ApCsel 10:23b-48
  • Zsolt 134:1-3
  • Péld 17:9-11

Példabeszéd

Aki behunyja szemét, azért teszi, hogy álnokságot tervezzen, aki összeszorítja ajkát, véghez is viszi a gonoszságot.
Péld. 16:30