Online Biblia

1

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Szövetségre léptem a szememmel, hogy ne nézzen a lányokra.

2

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről, mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

Hát nem az istentelennek jár-e a romlás, és a gonosztevőnek a veszedelem?

4

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Hát nem látta útjaimat, és nem számolta meg lépéseimet?

5

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Ha csalárdan jártam, és lábam álnokságra sietett,

6

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

igazsága mérlegével mérjen meg engem, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!

7

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Ha lépéseim letértek az útról, és ha szívem a szememet követte, vagy ha kezemhez szenny tapadt,

8

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, gyökerestül tépjék ki!

9

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Ha szívem asszony után bomlott, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,

10

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

másnak őröljön feleségem, és mások hajoljanak őreá!

11

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn.

12

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene, és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.

13

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor pert kezdtek ellenem,

14

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

mitévő lennék, ha fölkelne Isten? És ha meglátogatna, mit felelnék neki?

15

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében; nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?

16

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

Ha megtagadtam a szegények kívánságát, és az özvegy szemét epedni engedtem;

17

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett abból,

18

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál, és gyermekségétől fogva vezettem;

19

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan, és takaró nélkül van a szegény;

20

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

ha nem áldott volna engem a dereka, mert megmelegedett juhaim gyapjával;

21

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

ha az árva ellen fölemeltem a kezem, mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,

22

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

akkor essék le vállam a lapockámról, és szakadjon le tőből a karom!

23

Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt ilyet nem tehetek.

24

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;

25

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett a kezem;

26

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

és szívem titkon elcsábult volna, és kezemmel csókot hintettem volna felé,

28

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

ez is bíró elé tartozó bűn volna, mert megtagadtam volna Istent odafönt!

29

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán, és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?

30

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal, hogy átkot kérek valaki lelkére.

31

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

Nem mondhatták sátram vendégei: Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?

32

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

Nem hált utcán a jövevény, ajtóm az utas előtt nyitva volt.

33

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem, keblembe rejtve bűnömet,

34

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől. Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.

35

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem, és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.

36

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Bizony én azt a vállamon hordoznám és a fejemre tenném koronául!

37

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Ha földem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak;

39

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

ha termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam,

40

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

tövis teremjen búza helyett és árpa helyett konkoly! Itt végződnek Jób beszédei.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Isten törvényének útja