Online Biblia

1

És folytatá Elihu, és monda:

Majd így folytatta Elíhú:

2

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak, mert van még más mondanivalóm is Istenről.

3

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Tudásomat messziről hozom, hogy igazoljam Alkotómat.

4

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

Mert az én beszédem bizony nem hazugság, egy tökéletes tudású áll melletted.

5

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit. Hatalmas, és erős szívű.

6

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Nem tartja életben a gonoszt, de a szegénynek igazságot szolgáltat.

7

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Nem veszi le szemét az igazról, sőt a királyok mellé, a trónra ülteti és örökre fölmagasztalja őket.

8

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Ha pedig béklyóba zárják, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

tudtukra adja cselekedetüket és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.

10

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Megnyitja fülüket a feddés előtt, és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.

11

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki, napjaikat jól töltik, és éveiket gyönyörűségben.

12

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Ha azonban nem hallgatnak rá, fegyver üti át őket, és tudatlanságuk miatt múlnak ki.

13

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Az álnok szívűek haragot táplálnak, és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.

14

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Már fiatalon elhal a lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonlít.

15

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg, és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.

16

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Téged is kivezetne az ínség torkából tágas mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.

17

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, akkor jogosan ér utol az ítélet.

18

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Csak a harag ne ragadjon téged indulatra, és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.

19

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Rendben találja-e segélykiáltásodat és minden erőfeszítésedet?

20

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Ne kívánd azt az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből.

21

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett.

22

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?

23

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

Kicsoda írhatja elő az útjait, és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?

24

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

25

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Minden ember őt szemléli, de mivel halandó, csak távolról látja.

26

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt! Éveinek száma sem nyomozható ki.

27

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Ha fölszívja a vízcseppeket, a felhőből eső csepereg,

28

A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

amelyet a fellegek árasztanak és hullatnak le az emberek sokaságára.

29

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Értheti-e valaki, miért oszlik szét a felhő, miért zúg annak sátra?

30

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Íme, szétterjeszti maga körül világosságát, de a tenger mélységeit befedi.

31

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Mert ezek által ítéli a népeket, de eledelt is ad bőségesen.

32

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Kezét villámlás tölti be, és kirendeli azt lázadói ellen.

33

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

Hírt ad felőle a mennydörgés, mint a jószág a közeledő viharról.

34

[Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.]

Bizony, megremeg a szívem, majd kiugrik a helyéből.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Gyógyító szenvedés