Online Biblia

1

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Jób azután így folytatta beszédét:

2

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Él az Isten, aki igazamat megvonta, és a Mindenható, aki keserűséggel illette lelkemet,

3

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

hogy mindaddig, amíg lelkem bennem van, és Isten lehelete van az orromban,

4

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

nem szól ajkam álnokságot, és nyelvem nem mond csalárdságot!

5

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, nem engedek ártatlanságomból.

6

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Napjaim miatt nem korhol a szívem.

7

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok.

8

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Mert milyen reménysége lehet az elvetemültnek, ha elpusztítja őt Isten, és elveszíti a lelkét?

9

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Meghallja-e Isten a kiáltását, ha eljön rá a nyomorúság?

10

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Vajon gyönyörködhet-e a Mindenhatóban, segítségül hívhatja-e bármikor Istent?

11

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Megtanítalak titeket Isten hatalmas dolgaira, nem titkolom el azokat, amik a Mindenhatónál vannak.

12

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Íme, ti is mindnyájan látjátok. Miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?

13

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Ez a gonosz ember osztályrésze Istentől és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:

14

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Ha megszaporodnak is fiai, kard vár rájuk, és magzatai kenyérrel sem lakhatnak jól.

15

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Maradékait dögvész miatt temetik el, és özvegyeik meg sem siratják őket.

16

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Ha annyi ezüstöt halmozna is föl, mint a por, és annyi ruhát készíttet, mint a sár:

17

Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

készíttethet ugyan, de az igazak veszik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

18

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Házát olyanná építette, mint a molyé, olyanná, mint a csősz csinálta kunyhó.

19

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; de mire fölnyitja szemét, már semmije sincsen.

20

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Meglepi őt a félelem, mint az árvíz, éjjel ragadja el a szélvihar.

21

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Felkapja őt a keleti szél, és elviszi, elragadja őt lakóhelyéről.

22

[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dobálja és nem kíméli; futva kell menekülnie keze elől.

23

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Összecsapják miatta tenyerüket, és lepisszegik lakóhelyén.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Képmutatás vagy valódi reménység?