Online Biblia

1

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

Erre így felelt a témáni Elifáz:

2

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

Hasznára van-e az ember Istennek? Mert önmagának bizonnyal használ az okos!

3

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?

4

A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged, és azért perel veled?

5

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

Vajon nem sok-e a gonoszságod, és nem végtelen-e bűneid száma?

6

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől, és a szegényeket mezítelenné tetted.

7

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

A hatalmaskodóé lett az ország, és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.

9

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait eltörted.

10

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Ezért vett körül a veszedelem, és hirtelen rettegés riasztott meg;

11

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

vagy a sötétség, hogy ne láss, ahogy a vizek árja elborít!

12

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny? És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!

13

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten; ítélkezhet-e a homály mögül?

14

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

Sűrű felhők takarják el őt, és nem lát, az ég peremén járkál.

15

Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

Követed-e az ősidők ösvényét, amelyen álnok emberek jártak,

16

A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

akik idő előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?!

17

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk; mit tehet velünk a Mindenható?

18

Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal. Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!

19

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

Látják ezt az igazak, és örülnek miatta, az ártatlan pedig így csúfolja őket:

20

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

Bizony, kigyomlálták ellenségeinket, és maradékukat tűz emészti meg!

21

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben, mert jó származik rád ebből.

22

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

Fogadd el szájából az oktatást, és szívleld meg beszédeit!

23

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.

24

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

Földbe tedd a nemesércet, és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:

25

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

mert akkor a Mindenható lesz nemesérced és ragyogó ezüstöd.

26

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.

27

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged; te pedig megadod neki fogadalmaidat.

28

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és utaidon világosság fénylik.

29

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak, mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.

30

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan, mert kezed tisztaságáért megszabadul.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Mi a jó befektetés?