Online Biblia

1

Felele pedig Jób, és monda:

Erre Jób így felelt:

2

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Már sok ilyen dolgot hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

Vége lesz már a légből kapott beszédeknek? Vajon mi ingerelt fel, hogy így válaszolsz?

4

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Én is szólhatnék úgy, mint ti, csak volna lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejem;

5

Erősíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

szájammal erősíthetnélek titeket, és ajkaim részvéte enyhítené fájdalmatokat.

6

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Ha szólnék is, nem csökkenne a keserűségem; ha abbahagyom is, nem távozik el tőlem.

7

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Most már bizony fáraszt a baj engem. Elpusztítottad egész házam népét.

8

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Megnyomorítottál engem: ez ellenem tanúskodik. Fölkelt ellenem saját véznaságom is, szemtől szemben tanúskodik ellenem.

9

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Haragja széttépett és üldözött engem. Fogait csikorgatta ellenem, ellenségként villogtatja felém tekintetét.

10

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Föltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul csapdostak, és összecsődültek ellenem.

11

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Isten az álnokoknak adott át és a gonoszok kezébe ejtett engem.

12

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Nyugalmam volt, de szétszaggatott. Nyakon ragadott és összetört engem, céltáblává tűzött ki magának.

13

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Körülvettek íjászai; felhasítja veséimet, nem kímél engem; epémet a földre ontja.

14

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Rést rés után üt rajtam, és rám rohan, mint valami harcos.

15

Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba hajtottam fejemet.

16

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

Arcom kivörösödött a sírástól, szempilláimra a halál árnyéka szállt,

17

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

noha nem tapad kezemhez erőszakosság, és tiszta az imádságom.

18

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Ó, föld, ne takard el véremet, és kiáltásom ne találjon nyughelyet!

19

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Még most is van bizonyságom a mennyben, van tanúm a magasságban!

20

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Saját barátaim csúfolnak, ezért Istenhez sír föl szemem,

21

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

hogy ő ítélje meg az embernek Istennel és az emberfiának a felebarátjával való dolgát.

22

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek, és nem térek vissza.

23

[Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.]

Lelkem elalélt, napjaim elfogynak, a sír vár reám.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Együttérzés
Vigasztalás