Online Biblia

1

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Nos, Jób, halld meg szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Íme, most már megnyitom a számat, már nyelvem hegyén van a szó.

3

Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Őszinte szívvel szólok, és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.

4

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Isten lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete éltet.

5

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Ha tudsz, cáfolj meg, készülj föl, és állj ki ellenem!

6

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te; agyagból formáltattam én is.

7

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

A tőlem való félelem ne rémítsen meg; kezem nem lesz súlyos rajtad.

8

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam szavadat:

9

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

Tiszta vagyok, bűntelen, mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.

10

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

Íme, Isten mégis talál vádat ellenem, ellenségének tart engem!

11

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Béklyóba veti lábamat, és szemmel tartja minden ösvényemet.

12

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –, mert Isten nagyobb az embernél!

13

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Miért perelsz vele? Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?

14

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Pedig Isten szól egyszer vagy kétszer is, de nem törődnek vele.

15

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Álomban, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberre, és amikor fekvőhelyén szendereg,

16

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

akkor nyitja meg az ember fülét, és megpecsételi intelmeit.

17

Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől, és így rejti el a kevélységet az ember elől.

18

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Visszatartja lelkét a sírtól és életét attól, hogy fegyver járja át.

19

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal és csontjai szüntelen háborgásával.

20

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

Úgy, hogy megundorodik az ételtől, és lelke megutálja kedves ételét.

21

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

Húsa szemlátomást leaszik róla; csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.

22

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Közeleg lelke a sírhoz és élete a halottakhoz.

23

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

Ha van mellette közbenjáró angyal, csak egy is a sok közül, hogy tudassa az emberrel kötelességét,

24

És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja: Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba, mert megkaptam a váltságdíjat!

25

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad; újrakezdi ifjúságának napjait.

26

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi, hogy nézhesse arcát nagy örömmel, és visszaadja az embernek az ő igazságát.

27

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja: Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.

28

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságban gyönyörködik.

29

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

Íme, mindezt kétszer-háromszor is megcselekszi Isten az emberrel,

30

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

és visszahozza lelkét a sírtól, hogy ráragyogjon az élet világossága.

31

Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Figyelj, Jób, és hallgass meg engem. Hallgass, hadd szóljak én!

32

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Ha van mit mondanod, cáfolj meg! Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.

33

Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Ha pedig nincs, hallgass rám. Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A kegyelmes Isten