- 1
- Jób pedig felele, és monda:
- 2
- Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
- 3
- Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
- 4
- Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
- 5
- Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
- 6
- Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
- 7
- Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
- 8
- Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
- 9
- És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
- 10
- Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
- 11
- Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
- 12
- Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
- 13
- Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
- 14
- A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
- 15
- Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
- 16
- A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
- 17
- Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
- 18
- Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
- 19
- Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
- 20
- Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
- 21
- Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
- 22
- Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
- 23
- Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
- 24
- Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
- 25
- Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
- 26
- Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
- 27
- Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
- 28
- Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
- 29
- Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
- 30
- Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 16
Kétéves:
- I. év: 5Móz 2
- II. év: Ézs 30
- ApCsel 10:23b-48
- Zsolt 134:1-3
- Péld 17:9-11
Példabeszéd
Az ember sorsot vet az ölében, de az ÚRtól van minden döntés.