- 1
- Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
- 2
- És szóla Jób, és monda:
- 3
- Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
- 4
- Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
- 5
- Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
- 6
- Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
- 7
- Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
- 8
- Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
- 9
- Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
- 10
- Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
- 11
- Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
- 12
- Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
- 13
- Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
- 14
- Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
- 15
- Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
- 16
- Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
- 17
- Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
- 18
- A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
- 19
- Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad.
- 20
- Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
- 21
- A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
- 22
- A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
- 23
- A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
- 24
- Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
- 25
- Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
- 26
- Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
December 6
Kétéves:
- I. év: 1Kir 16
- II. év: Náh 3
- 2Jn 1:1-13
- Zsolt 125:1-5
- Péld 29:9-11
Példabeszéd
Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis összetett kézzel való pihenés,