Online Biblia

1

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

O lord God of my salvation, I have cried day and night before thee:

2

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

Let my prayer come before thee: incline thine ear unto my cry;

3

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

For my soul is full of troubles: and my life draweth nigh unto the grave.

4

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

I am counted with them that go down into the pit: I am as a man that hath no strength:

5

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.

6

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.

7

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted me with all thy waves. Selah.

8

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Thou hast put away mine acquaintance far from me; thou hast made me an abomination unto them: I am shut up, and I cannot come forth.

9

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Mine eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands unto thee.

10

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Wilt thou shew wonders to the dead? shall the dead arise and praise thee? Selah.

11

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Shall thy lovingkindness be declared in the grave? or thy faithfulness in destruction?

12

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?

13

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

But unto thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer prevent thee.

14

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

LORD, why castest thou off my soul? why hidest thou thy face from me?

15

Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?

I am afflicted and ready to die from my youth up: while I suffer thy terrors I am distracted.

16

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.

17

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

They came round about me daily like water; they compassed me about together.

18

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

Lover and friend hast thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.

19

[Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.]

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version

Igehirdetés.ma

Barátom a sötétség?
Lelki szárazság
Lelki szárazság