Online Biblia

1

Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.

Sing aloud unto God our strength: make a joyful noise unto the God of Jacob.

2

Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

Take a psalm, and bring hither the timbrel, the pleasant harp with the psaltery.

3

Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.

Blow up the trumpet in the new moon, in the time appointed, on our solemn feast day.

4

Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

For this was a statute for Israel, and a law of the God of Jacob.

5

Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

This he ordained in Joseph for a testimony, when he went out through the land of Egypt: where I heard a language that I understood not.

6

Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.

I removed his shoulder from the burden: his hands were delivered from the pots.

7

Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

Thou calledst in trouble, and I delivered thee; I answered thee in the secret place of thunder: I proved thee at the waters of Meribah. Selah.

8

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

Hear, O my people, and I will testify unto thee: O Israel, if thou wilt hearken unto me;

9

Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

There shall no strange god be in thee; neither shalt thou worship any strange god.

10

Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

I am the LORD thy God, which brought thee out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.

11

Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

But my people would not hearken to my voice; and Israel would none of me.

12

De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

So I gave them up unto their own hearts' lust: and they walked in their own counsels.

13

Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

Oh that my people had hearkened unto me, and Israel had walked in my ways!

14

Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

I should soon have subdued their enemies, and turned my hand against their adversaries.

15

Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

The haters of the LORD should have submitted themselves unto him: but their time should have endured for ever.

16

Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.

He should have fed them also with the finest of the wheat: and with honey out of the rock should I have satisfied thee.

17

[És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!]

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version