Online Biblia

1

Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;

Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.

2

Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.

Békességre jut, az ágyában nyugszik, aki egyenes úton járt.

3

És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.

De ti gyertek ide, szemfényvesztőnek fiai, ti házasságtörők és paráznák ivadékai!

4

Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?

Ki fölött gúnyolódtok? Ki ellen tátjátok föl szátokat, és öltitek ki nyelveteket? Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei, a hazugság magva,

5

A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.

akiket szenvedély fűt a tölgyfáknál és minden buja fa alatt, akik megölitek gyermekeiteket a völgyekben és a sziklák hasadékainál?

6

A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?

A patak sima köveiben van az örökséged, az a te részed. Nekik öntesz ki italáldozatot, és viszel ételáldozatot, és én még jó néven vegyem ezeket?

7

Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.

Magasba emelkedő hegyre helyezted ágyadat, oda is fölmész áldozatot bemutatni.

8

Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem [eltávozván,] fölfedted ágyadat, fölmentél [rá], és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.

Az ajtó és az ajtófélfa mögé tetted bálványjeleidet, eltávolodtál tőlem, és kitakartad ágyadat, aztán belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél velük, akiknek ágyát szeretted, amerre csak láttad.

9

És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.

A Molokhoz mentél olajoddal és bőséges keneteiddel. Messze földre küldted követeidet, mélyre le, a Seolig.

10

Nagy útadon megfáradál, [és még] sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!

Nagy utadon elfáradtál, mégsem mondtad: Mindez hasztalan! Újra erőre kaptál, és nem lankadtál el.

11

Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?

Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudnod kellett, miért nem emlékeztél meg rólam, és miért nem gondoltál rám a szívedben? Vagy azért nem félsz engem, mert már régóta hallgatok?

12

Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.

Én jelentem ki igazságodat, de amit teszel, nem használ neked.

13

Ha kiáltasz: szabadítson meg téged [bálvány]id raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.

Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványaid sokasága! A szél mindet elviszi, egy szellő is fölkapja. De aki hozzám menekül, az örökli a földet, és birtokba veszi szent hegyemet.

14

És szól [egy szó:] Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el [minden] botránkozást népem útáról.

Egy hang ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, készítsétek az utat, népem útjából vegyetek el minden buktatót!

15

Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

16

Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.

Mert nem örökké perelek, és nem haragszom mindvégig, hiszen elepedne előttem a lélek és az élők, akiket alkottam.

17

Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém [magamat] és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.

Mert a telhetetlenség vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtőztem és megharagudtam. Ő pedig elfordult tőlem, és a saját szíve útján járt.

18

Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

Láttam útjait, és meggyógyítom őt. Vezetem, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak.

19

Megteremtem ajkaikon a [hálának] gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!

Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Békesség, békesség a távol- és közellévőknek! Így szól az ÚR: Meggyógyítom őt!

20

És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.

De a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, és amelynek hullámai iszapot és sarat hánynak ki.

21

Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

Nincs békesség az istenteleneknek, mondja az én Istenem.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)