- 1
- Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
- Jaj neked, pusztító, akit még nem pusztítottak el, te csalárd, akit még nem csaltak meg! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
- 2
- Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
- URam, könyörülj rajtunk! Benned remélünk, légy erősségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás idején!
- 3
- Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
- Dörgő szózatodtól elfutnak a népek, ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.
- 4
- És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
- Összegyűjtik zsákmányotokat, ahogy a sáska gyűjtöget, úgy ugranak rá, ahogyan a szöcske ugrik.
- 5
- Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
- Magasztos az ÚR, mert magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.
- 6
- És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
- Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben, bölcsességben és tudományban, az ÚR félelme lesz a kincse.
- 7
- Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
- Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak, a béke követei keservesen sírnak.
- 8
- Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
- Puszták az országutak, az utakon már nem jár senki. Megszegte a szövetséget, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
- 9
- Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
- Sír és elhervad a föld, megszégyenült, fonnyadozik a Libánon. Olyan lett Sárón, mint a puszta, lombja vesztett a Básán és a Karmel.
- 10
- Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
- Most fölkelek – így szól az ÚR –, most föltámadok, fölemelkedem!
- 11
- Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
- Szalmát fogantok, polyvát szültök, dühötök tűz, amely megemészt benneteket.
- 12
- A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
- A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké, amelyek tűzben hamvadnak el.
- 13
- Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
- Halljátok meg, ti távol lakók, mit cselekedtem, ismerjétek meg, ti közel valók, az én hatalmamat!
- 14
- Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
- Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el az istenteleneket: ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örökös hőséggel?
- 15
- A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
- Aki igazságban jár, és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezével elhárítja és nem fogadja el a megvesztegetést, aki bedugja a fülét, hogy ne halljon a vérontásról, és szemét befogja, hogy ne lásson gonoszságot:
- 16
- Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
- az ilyen magasságban lakik, kőszál a bástyája, kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.
- 17
- A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
- A királyt ékességében látja a szemed, és látod a tágas országot.
- 18
- Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
- Szíved a rettentő múltra gondol: hol van az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója?
- 19
- A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
- Nem látod többé az arcátlan népet, a homályos, érthetetlen ajkú népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet megérteni.
- 20
- Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
- Lásd Siont, ünnepeink városát, szemed nézze Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, a sátrat, amelyet nem bontanak le, melynek cövekeit soha nem húzzák ki, s kötelei sosem szakadnak el.
- 21
- Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
- Mert dicsőséges lesz ott nekünk az ÚR, folyók és széles vizek helye lesz az, amelyeken nem jár evezős hajó, és nehéz gálya sem vonul át rajta.
- 22
- Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
- Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő ment meg bennünket!
- 23
- Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.
- Meglazulnak köteleid, nem tartják erősen az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt szereznek.
- 24
- És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
- Nem mondja egy lakos sem: „Beteg vagyok”, a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 16
Kétéves:
- I. év: 5Móz 2
- II. év: Ézs 30
- ApCsel 10:23b-48
- Zsolt 134:1-3
- Péld 17:9-11
Példabeszéd
A király fölgerjedt haragja a halál követe, de a bölcs férfi lecsillapítja azt.