Online Biblia

1

Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.

Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli népek! Már anyám méhétől elhívott az ÚR, anyám szíve alatt is megemlékezett nevemről.

2

Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.

Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem. Hegyes nyíllá tett, és tegzébe zárt engem.

3

És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.

Azt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, akiben megdicsőülök.

4

És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

Én pedig azt mondtam: Hiába fáradoztam, hasztalan fecséreltem el erőmet a semmire. De az ÚRnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

5

És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!

És most így szól az ÚR, aki engem anyám méhétől szolgájává teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, és Izráelt hozzá gyűjtsem, hiszen becses vagyok az ÚR szemében, és Istenem az erősségem.

6

Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

Így szólt: Kevés az, hogy szolgám légy Jákób nemzetségeinek a megépítésénél, és Izráel megmentettjeinek visszahozásánál. A népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen!

7

Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.

Így szól az ÚR, Izráel megváltója, Szentje a megvetett lelkűhöz, akit utálatosnak tartanak a népek, a zsarnokok szolgájához: Ha meglátnak a királyok, fölkelnek majd, és fejedelmek borulnak le előtted az ÚRért, aki hű hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

8

Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;

Így szól az ÚR: Alkalmas időben meghallgatlak, és a szabadulás napján megsegítlek. Megtartalak, és szövetségül adlak a népnek, hogy helyreállítsd az országot, és szétoszd az elpusztult örökséget.

9

Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:

Mondd azt a foglyoknak: „Jöjjetek ki!”, és azoknak, akik sötétben vannak: „Lépjetek elő!” Az út mellett legelnek, és a puszta halmokon is legelőjük lesz.

10

Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.

Nem éheznek és nem szomjaznak. Nem bántja őket a hőség és a nap. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vízforrásokhoz tereli őket.

11

És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.

Minden hegyemet úttá teszem, és országútjaim magasan lesznek.

12

Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!

Íme, ezek messziről jönnek: íme, azok észak és nyugat felől, amazok pedig Szín földjéről!

13

Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!

Ujjongjatok, egek, örvendezz, föld, ujjongva énekeljetek, hegyek! Mert megvigasztalta népét az ÚR, és könyörül szegényein!

14

És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!

De Sion így szólt: Elhagyott engem az ÚR, és elfeledkezett rólam az Úr!

15

Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.

Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad!

16

Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.

Íme, a tenyerembe véstelek téged, szüntelen előttem vannak kőfalaid.

17

Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.

Fiaid hozzád sietnek, rombolóid és pusztítóid pedig eltávoznak tőled.

18

Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.

Emeld föl szemedet, és nézz körül: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én – így szól az ÚR –, hogy ékszerként veszed föl mindnyájukat, és magadra kötöd őket, mint egy menyasszony.

19

Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.

Mert kihalt pusztaságaid, egész elpusztult földed szűk lesz most a lakosságnak, és messze eltávoznak pusztítóid.

20

Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!

Gyermektelenséged fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szűk nekem ez a hely, menj el, hadd lakhassam itt!

21

És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?

Te majd így szólsz szívedben: Ki szülte nekem ezeket? Hiszen én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett voltam, és ki nevelte föl ezeket? Íme, egyedül én maradtam meg, honnan vannak ők?

22

Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.

Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, fölemelem kezemet a népek felé, és fölállítom előttük zászlómat, és ölükben hozzák haza fiaidat, és leányaidat a vállukon hordozzák.

23

És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.

Királyok lesznek gondviselőid, fejedelemasszonyaik pedig a dajkáid. Arccal a földre borulnak előtted, és lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek.

24

Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?

Elvehetik-e a prédát a hőstől, és megszabadulhatnak-e a zsarnok foglyai?

25

Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.

Igen – így szól az ÚR –, a hőstől is elvehetik a foglyokat, és megszabadulhat a kegyetlen zsákmánya. Perlőiddel én szállok perbe, és én mentem meg fiaidat.

26

És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős [Istene!]

Nyomorgatóiddal megetetem saját húsukat, és megrészegednek a vérüktől, mint a musttól. Akkor megtudja minden test, hogy én vagyok az ÚR: a te szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Az Úr jókedvének ideje
Isten szolgája
Nem feledkezik el rólunk az Úr
Tenyerembe véstelek