Online Biblia

1

Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen;

Hadd énekeljek kedvesemről, egy dalt szerelmesem szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője volt dúsan termő hegyoldalon.

2

Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!

Fölásta és megtisztította a kövektől, nemes vesszővel ültette be, közepére tornyot építtetett, és sajtót is vágatott bele. Várta, hogy majd jó szőlőt terem, de vadszőlőt termett!

3

Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!

Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, ítéljetek köztem és szőlőm között!

4

Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!

Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?

5

Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;

Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel: Lerontom kerítését, hogy lelegeljék, elbontom kőfalát, hogy eltapossák.

6

És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!

Parlagon hagyom: nem metszik és nem kapálják meg, tövis és gaz veri föl. A fellegeknek is parancsolok, hogy ne adjanak rá esőt.

7

A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!

A Seregek URának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az ő gyönyörűséges ültetvénye. Jogőrzésre várt, de jogorzás lett; igazságra, de keserű kiáltás lett!

8

Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!

Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé foglalnak, míg egy hely sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!

9

Hallásomra [megesküdt] a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,

Fülem hallatára mondta a Seregek URa, hogy a sok ház pusztává lesz, a nagyok és szépek lakatlanok lesznek.

10

Mert tíz hold szőlő egy báth [bort] ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.

Mert tíz hold szőlő egy bát bort ereszt, és egy hómer mag egy vékát terem.

11

Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, [és] mulatnak estig, [és] bor hevíti őket:

Jaj azoknak, akik korán reggel részegítő ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor hevíti őket!

12

És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.

Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az ÚR dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit.

13

Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;

Ezért fogságba megy népem, mivel értelem nélkül való. Éhen halnak főemberei, a nép pedig szomjúságtól eped el.

14

Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba [népem] főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;

Ezért szélesre tátja torkát a sír, végtelen szélesre nyitja a száját, és leszállnak belé a főemberek és a sokaság, a zajongók és az örvendezők.

15

És [porba] hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.

Porig kell hajolnia az embernek, megalázkodik a férfi, és lesütik a szemüket a büszkék.

16

És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.

De magasztos lesz a Seregek URa, amikor ítél, és a szent Isten szentnek bizonyul igazságban.

17

És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!

Bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, és a gazdagok romjain idegenek élnek!

18

Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;

Jaj azoknak, akik a vétket a gonoszság köteleivel vonszolják, és a bűnt mint szekeret, köteleken,

19

A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.

akik ezt mondják: Siessen, és tegye hamar a dolgát, hadd lássuk; közeledjen és jöjjön el Izráel Szentjének a terve, hadd ismerjük meg!

20

Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig keserűvé teszik!

21

Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!

Jaj azoknak, akik bölcseknek látszanak önmaguk előtt, és magukat eszesnek tartják!

22

Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;

Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és híresek a részegítő ital keveréséről,

23

A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:

akik vesztegetésért igaznak mondják a gonoszt, és az igazak igazságát elfordítják!

24

Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.

Ezért amint a tarlót megemészti a tűz nyelve, és az égő széna összeomlik, úgy rothad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por. Mert megvetették a Seregek URának törvényét, és megutálták Izráel szentjének beszédét.

25

Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.

Ezért gerjedt föl népe ellen az ÚR haragja, hogy fölemelte rá kezét és megverte. A hegyek megrendültek, és holttestük szemétként fekszik az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.

26

És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán [lako]zóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek.

Jelt ad egy távoli népnek, és füttyszóval előhívja a föld határáról, és íme, az sietve, gyorsan eljön.

27

Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;

Nem lesz köztük egyetlen elfáradt és botladozó sem. Nem szunnyad egy sem, és nem alszik, derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem.

28

Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;

Nyilai élesek, és minden íja kifeszítve, lovainak patája olyan, mint a kovakő, és kocsikerekei, mint a forgószél.

29

Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle;

Ordítása, mint az oroszláné, úgy ordít, mint az oroszlánkölykök, morog, és prédát ragad, elviszi, és nincs, aki elvegye tőle.

30

És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!

Rámordul azon a napon, mint a tenger morajlása. Ha pedig valaki az országra néz, íme, ott sűrű sötétség van, és a világosság elsötétedik a fellegektől!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A hét jaj
A kegyelem visszavonása!
Ami nem terem azt lemetszi
Ének az Isten szőlőjéről
Hadd énekeljek kedvesemről ... keserű kiáltás lett!
Jaj a dorbézolást szeretőknek
Jaj a hazugságban hívőknek és gonoszságban bízóknak
Jaj a kitekert gondolkodásúaknak
Jaj a telhetetleneknek
Ki a bölcs, ki az okos?
Lelki, szellemi részegség