Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » Ézsaiás » 37. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
  • 51
  • 52
  • 53
  • 54
  • 55
  • 56
  • 57
  • 58
  • 59
  • 60
  • 61
  • 62
  • 63
  • 64
  • 65
  • 66
1
És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.
Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhába öltözött, és bement az ÚR házába.
2
És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.
Majd elküldte Eljákimot, az udvarnagyot, Sebnát, a kancellárt és a papok zsákruhába öltözött véneit Ézsaiáshoz, Ámóc fiához, a prófétához.
3
Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez!
Azt mondták neki: Így szól Ezékiás: „Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek napja ez a nap, mert szülésig jutottak a fiak, de nincs erő a szüléshez!
4
Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az ő ura, az assiriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!
Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké beszédét, akit ide küldött ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és talán megtorolja azokat a beszédeket, amelyeket meghallott az ÚR, a te Istened. Te pedig imádkozz a maradékért, amely még megvan!”
5
Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
Így mentek el Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.
6
És monda nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.
Ézsaiás ekkor azt mondta nekik: Így szóljatok uratoknak: „Ezt mondja az ÚR: Ne félj azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszíriai király szolgái szidalmaztak engem!
7
Ímé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt fegyver által az ő földében!
Íme, én olyan lelket adok beléje, hogy hírt hallva, visszatérjen országába, és saját országában kard által ejtem el őt.”
8
Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.
Rabsaké pedig visszatért, de az asszíriai királyt már Libna ellen harcolva találta, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból.
9
És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:
Az ugyanis Tirháká, Kús királya felől azt a hírt hallotta: „Eljött, hogy harcoljon ellened.” Ezt hallva követeket küldött Ezékiáshoz, e szavakkal:
10
Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!
Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: „Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, amikor ezt gondolod: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe!
11
Hiszen te hallottad, mit műveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?
Hiszen hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országgal: eltörölték őket. Vajon te hogyan szabadulhatnál meg?
12
Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?
Hát megszabadították-e isteneik azokat a népeket, amelyeket elődeim elpusztítottak? Gózánt, Háránt, Recefet és Telasszárban Eden fiait?
13
Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?
Hol van Hamát királya és Arpád királya, Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivva?”
14
És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.
Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, kiterítette Ezékiás az ÚR előtt,
15
És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:
és így könyörgött Ezékiás az ÚRhoz:
16
Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
Seregek URa, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Te, csak te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.
17
Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, a melyeket izent az élő Isten káromlására!
Fordítsd hozzám füledet, URam, és hallgass meg, nyisd ki, URam, szemedet, és lásd! Halld meg Szanhérib minden beszédét, amelyeket az élő Isten káromlására üzent!
18
Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,
Bizony, URam, Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket,
19
És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.
és tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz alkotásai: fa és kő. Ezért pusztíthatták el azokat.
20
És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.
Most azonban, URam, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy egyedül csak te vagy Isten, URam!
21
És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:
Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Mivel könyörögtél hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt,
22
Ez a beszéd, a melyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;
ezt a beszédet mondja felőle az ÚR: Megvet téged, gúnyt űz belőled Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya.
23
Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen!
Kit káromoltál és szidalmaztál, ki ellen emeltél szót, kire tekintettél oly kevélyen? Izráel Szentjére!
24
Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végső magaslatába [és] kertjének erdejébe!
Szolgáid által káromoltad az URat, és ezt mondtad: Töméntelen harci szekeremmel fölmentem a hegyek magaslatára és a Libánon csúcsára, kivágtam magas cédrusait, válogatott ciprusait, és följutottam legmagasabb csúcsára és dús erdejébe!
25
Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.
Kutat ástam, és vizet ittam, lábammal taposva kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden folyóvizét.
26
Hát nem hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?!
Hát nem hallottad, hogy régtől fogva elhatároztam, kezdettől elterveztem ezt, most pedig véghezviszem, hogy puszta kőrakássá, rommá legyenek a megerősített városok?
27
És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, [és ]lőnek [mint] a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés!
Lakóik ereje ellankadt, megrendültek, megszégyenültek, és olyanok lettek, mint a mezei növény és a gyönge fűszál, mint háztetőn a fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent volna!
28
Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.
Tudok arról, ha ülsz, ha mész, ha jössz, és hogy miként lázongsz ellenem.
29
Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!
Mivel lázongsz ellenem, és mert kevélységed fülembe jutott, horgot vetek orrodba és zablát a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél!
30
S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.
Ez legyen a jel számodra: ebben az évben azt eszitek, ami magától terem, a második évben ami abból sarjad, de a harmadik évben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek, és ehetitek gyümölcsét!
31
Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
Júda házának maradéka pedig, amely megmenekül, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
32
Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!
Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és akik megmenekültek, a Sion hegyéről. A Seregek URának féltő szeretete viszi ezt véghez.
33
Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.
Azért így szól az ÚR Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő ki rá, nem vonul ellene pajzzsal, és töltést sem emel ellene.
34
Az úton, a melyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
Azon az úton tér vissza, amelyen idejött, a városba nem jön be, azt mondja az ÚR.
35
És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!
Megoltalmazom ezt a várost és megszabadítom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
36
Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel [az emberek] felköltek, ímé [azok] mindnyájan holt hullák valának!
Akkor eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel az emberek fölkeltek, íme, mindenfelé halottak voltak!
37
Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.
Ekkor fölkerekedett Szanhérib, Asszíria királya, hazatért, és Ninivében maradt.
38
És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.
Egyszer aztán, amikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer karddal levágták, majd Arárát földjére menekültek. Fia, Észarhaddón uralkodott utána.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « Ézsaiás 36. Fejezet
  • Ézsaiás 38. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  Az asszír király levele és Ezékiás imája
Ige  Az Úr előtt
Ige  Az Úr válasza
Ige  Hogyan győzz Góliáttal szemben?
Ige  Ne félj!

Kalauz

Június 16

Egyéves:

  • 1Kir 15:25-17:24
  • ApCsel 10:23b-48
  • Zsolt 134:1-3
  • Péld 17:9-11

Kétéves:

  • I. év: 5Móz 2
  • II. év: Ézs 30
  • ApCsel 10:23b-48
  • Zsolt 134:1-3
  • Péld 17:9-11

Példabeszéd

A haszontalan ember gonoszul áskálódik, és az ajkán perzselő tűz van.
Péld. 16:27