- 1
- Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
- Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: „Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!”
- 2
- És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
- Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az ÚRhoz.
- 3
- És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
- Ezt mondta: Ó, URam, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás.
- 4
- És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
- Ekkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz:
- 5
- Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
- Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az ÚR, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet.
- 6
- És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
- Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost!
- 7
- Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
- Ez lesz a jel számodra az ÚRtól, hogy teljesíti az ÚR, amit mondott:
- 8
- Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
- Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Aház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.” És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
- 9
- Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
- Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.
- 10
- Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
- Azt gondoltam: Hát életem közepén kell alászállanom a Seol kapuihoz, megfosztva többi évemtől?
- 11
- Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
- Azt gondoltam: nem látom már az URat, az URat az élők földjén, nem látok többé embert a világ lakói közül.
- 12
- [Por]sátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
- Porsátramat lebontják, és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát. Fölgöngyölöm életemet, mint a takács, hiszen levágott a fonalról engem. Reggeltől estig végzel velem!
- 13
- Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
- Reggelig nyugton vártam, de úgy összetörte minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!
- 14
- Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
- Csipogtam, mint a fecske meg a daru, nyögtem, mint a galamb, szemem a magasba meredt. URam, le vagyok sújtva, szabadíts meg!
- 15
- Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
- Mit mondjak? Mert szólt hozzám, és meg is tette, amit mondott! Csendesen élem le éveimet lelkem keserűsége miatt!
- 16
- Oh Uram! ezek által él [minden!] és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
- Uram! Azáltal él minden, és csak abban van lelkem élete, hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!
- 17
- Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
- Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és te szereteteddel kivontad lelkemet a pusztulás verméből, és hátad mögé vetetted minden bűnömet!
- 18
- Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
- Mert nem a Seolban magasztalnak téged, és nem a halottak dicsőítenek, nem a sírverembe szállók reménykednek hűségedben!
- 19
- Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
- Aki él, csak aki él, az dicsőít téged, mint ma én! Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.
- 20
- Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
- Megszabadított engem az ÚR, ezért énekeljünk lantpengetéssel éltünk minden napján az ÚR házában!
- 21
- Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
- Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
- 22
- És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
- Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az ÚR házába?
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 1
Kétéves:
Példabeszéd
mert lábuk a gonosz felé fut, és vérontásra siet.