Online Biblia

1

Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – így szól Istenetek.

2

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az ÚR keze minden bűnéért.

3

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

Egy hang kiált: A pusztában készítsétek az ÚR útját, utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!

4

Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

Emelkedjék föl minden völgy, szálljon alá minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a bérc rónává.

5

És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

Akkor megjelenik az ÚR dicsősége, és minden test látni fogja. Az ÚR szája mondta ezt.

6

Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

Szózat szól: Kiálts! Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

7

Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.

Megszárad a fű, elhull a virág, ha az ÚR szele fuvall rá; bizony fű a nép.

8

Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

9

Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

Magas hegyre menj föl, örömhírmondó Sion! Emeld föl hangodat erősen, örömhírmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, itt van Istenetek!

10

Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.

Íme, az én Istenem, az ÚR jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.

11

Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.

12

Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?

Ki mérte meg markával a vizet, és ki vett mértéket az egekről arasszal; ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket és mérlegserpenyőbe a halmokat?

13

Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?

Ki irányította az ÚR lelkét, és ki oktatta őt mint tanácsosa?

14

Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?

Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt, és ki tanította az igazság ösvényére, ki tanította ismeretre, és ki oktatta őt az értelem útjára?

15

Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

Íme, a népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben. Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.

16

És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.

Libánon nem elég a tűzre, vadja sem elég az áldozathoz.

17

Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

Semmiség előtte minden nép, üres csekélységnél is kevesebbnek tartja azokat.

18

És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

Kihez hasonlíthatnátok Istent, és milyen képmást készítenétek róla?

19

A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá];

A bálványt a mester önti, az ötvös pedig bearanyozza, és ezüstláncot forraszt rá.

20

A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

Aki szegény ilyen áldozathoz, az olyan fát választ, amely nem korhad el; okos mestert keres, hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.

21

Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem hirdették nektek eleitől fogva, és nem értették meg veletek, hogyan vettetett alap a földnek?

22

Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [előtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;

Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák: ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt, kifeszíti, mint egy lakósátrat.

23

Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

Ő teszi semmivé a fejedelmeket, és pusztítja el a föld bíráit.

24

Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

Még alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.

25

Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

Kihez hasonlíthatnátok hát engem, kihez volnék hasonló? – szól a Szent.

26

Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat! Ő, aki előhozza seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat, nagy hatalma és ereje miatt egyetlen híjuk sincsen.

27

Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

Miért mondod ezt, Jákób, miért szólsz így, Izráel: „Rejtve van utam az ÚR előtt, és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?

28

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége!

29

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

30

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.

31

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A mi pásztorunk
A Pásztor és a pásztori lelkület
Az Úrban bízók vigasztalása és erőforrása
Erőtlenek győzelme
Isten gondviselése és kegyelme ami soha el nem fogy!
Készítsétek az Úr útját!
Kihez hasonlítjátok Istent?
Mire nézel? Mi ad reményt?
Mulandó testi élet és örökkévaló Ige
Pünkösd, Élet a halálból
Vigasztalás Isten népének