Online Biblia

1

Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!

Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!

2

Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.

Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült titeket! Egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.

3

Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

Mert megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja romjait egytől egyig, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, kietlen földjét pedig mint az ÚR kertje. Öröm és vigasság lesz benne, hálaadás és dicséret hangja!

4

Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.

Figyelj rám, népem, és hallgass rám, nemzetem! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem.

5

Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.

Közel van igazságom, eljön szabadításom, és karommal ítélem a népeket. Engem várnak a szigetek, és a karomba vetik reménységüket.

6

Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

Emeljétek szemeteket az égre, és nézzetek le a földre; mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld elmállik, mint a ruha, és lakosai hasonlóképpen vesznek el. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.

7

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

Hallgassatok rám ti, akik ismeritek az igazságot, te nép, amelynek szívében van a törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szidalmaik miatt ne essetek kétségbe!

8

Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!

Mert moly rágja meg őket, mint a ruhát, és féreg eszi meg őket, mint a gyapjút, de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre!

9

Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?

Kelj föl, kelj föl, öltözd fel erődet, ó, ÚRnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a hajdanvolt nemzedékek napjaiban! Hát nem te voltál, aki szétvágta Ráhábot, és átdöfte a sárkányt?

10

Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

Nem te voltál, aki kiszárította a tengert, a nagy mélység vizeit? Aki a tenger fenekén utat készítettél, hogy átmehessenek a megváltottak?

11

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!

Így térnek majd vissza az ÚR megváltottai, és ujjongás közepette jönnek Sionba. Öröm lesz fejükön örökké. Vigasságot és örömöt találnak, a fájdalom és sóhaj pedig eltűnik.

12

Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!

Én, én vagyok a vigasztalótok! Ki vagy te, hogy a halandó embertől félsz, az ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?

13

Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?

Elfeledkeztél az ÚRról, Alkotódról, aki az eget kiterjesztette, és megalapozta a földet? Miért félsz szüntelen, mindennap nyomorgatód haragjától, aki igyekszik elveszíteni? De hol van a nyomorgató haragja?

14

Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:

Csakhamar megszabadul a fogoly, nem hal meg, nem jut a sírba, és kenyere sem fogy el.

15

Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?

Hiszen én vagyok az ÚR, a te Istened, aki megrendítettem a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Seregek URa a nevem!

16

És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

A szádba adtam beszédemet, és kezem árnyékával fedtelek be, hogy az egeket kifeszítsem, és megalapozzam a földet. És azt mondom Sionnak: Az én népem vagy.

17

Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!

Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Jeruzsálem, kiittad az ÚR kezéből haragja poharát, kiittad, kiürítetted öblös kelyhét, amelytől tántorogsz!

18

Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.

Fiai közül, akiket szült, nem volt senki, aki vezesse, nem fogta kézen senki a fiai közül, akiket fölnevelt.

19

E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?

E kettő esett meg veled! Kicsoda szánt meg téged? Pusztulás és romlás, éhínség és fegyver: hogyan vigasztaljalak meg téged?

20

Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől.

Fiaid ájultan fekszenek minden utcasarkon, mint a hálóba esett zerge, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened feddése.

21

Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól!

Ezért halld meg ezt, te szenvedő, aki részeg vagy, de nem a bortól!

22

Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!

Így szól Urad, az ÚR, Istened, aki népéért bosszút áll: Íme, kiveszem kezedből a poharat, amelytől tántorogsz, haragom öblös kelyhéből nem iszol többé!

23

És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!

Nyomorgatóid kezébe adom azokat, akik azt mondták lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk rajtad! És te olyanná tetted a hátadat, mint a föld, mint amilyen az utca a járókelőknek!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Öröm és vigasság lesz!