Online Biblia

1

Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős városunk van, szabadítása kőfalként és bástyaként szolgál!

2

Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.

Nyissátok ki a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, amely megőrízte hűségét.

3

[Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megőrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;

Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.

4

Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.

Bízzatok az ÚRban örökké, mert ÚR, az ÚR örök kőszálunk.

5

Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

Mert ő letaszította a magasban lakókat, megalázta a kevély várost, földre tiporta, és porba döntötte.

6

Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

Láb tapodja azt, a szegények lába, a szűkölködők léptei!

7

Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.

Az igaznak ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.

8

Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

Benned reméltünk ítéleted ösvényén is, ó, URam! Neved és emlékezeted után vágyott a lelkünk!

9

Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

Lelkem utánad vágyódik éjszaka, egész lelkemmel téged kereslek. Mert ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.

10

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.

11

Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.

URam! Magasba emelted kezedet, de nem látják! De látni fogják néped iránti buzgó szerelmedet, és megszégyenülnek, tűz emészti meg ellenségeidet.

12

Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

URam! Te adsz nekünk békességet, hisz minden dolgunkat te vitted véghez értünk.

13

Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!

URunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, de csak a te nevedről emlékezünk meg!

14

A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

Akik meghaltak, nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért büntetted meg és veszítetted el őket, még emlékezetüket is eltörölted.

15

Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.

Megszaporítottad e népet, URam! Megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magadat, és mindenfelé kiterjesztetted az ország határát.

16

Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

Ó, URam! A szorongattatásban téged kerestek, és halkan imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.

17

Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

Olyanok voltunk előtted, URam, mint a várandós asszony, aki közel van a szüléshez: vajúdik, s fölkiált fájdalmában.

18

Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.

Mint várandósak vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem hoztunk szabadulást e földnek, és nem születtek lakói a föld kerekségének.

19

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

Megelevenednek halottaid, és holttestük föltámad. Serkenjetek föl és ujjongjatok, akik a porban laktok, mert harmatotok a napkeltének harmata, és a föld visszaadja az árnyakat!

20

Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat magad után! Rejtőzz el egy rövid szempillantásig, míg elmúlik az ÚR haragja!

21

Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

Mert íme, kijön helyéről az ÚR, hogy megbüntesse a föld lakóinak álnokságát. Föltárja a föld a vért, és nem takarja be többé a megölteket.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Az Úrba vetett bizalom
Az Úrba vetett bizalom
Rejtőzz el, míg elmúlik az Úr haragja!