Online Biblia

1

Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!

Hallgassatok rám, ti szigetek, nyerjenek új erőt a népek! Közeledjenek, azután szóljanak, hadd szálljunk perbe egymással!

2

Ki támasztá fel [azt] keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által!

Ki serkentette föl napkeletről azt, akit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja, és királyok fölött uralkodóvá teszi, hogy kardjával mint a port szórja szét őket, és mint repülő polyvát az íja által!

3

Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.

Kergeti őket, és békén vonul olyan úton, amelyen még nem járt a lába.

4

Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!

Ki tette, ki vitte végbe ezt? Ki az, aki kezdettől fogva létrehívja a nemzedékeket? Én, az ÚR vagyok az első, és az utolsókkal is én vagyok.

5

Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.

Látják a szigetek, és megrémülnek, a föld végei reszketnek. Közelednek egymáshoz, és egybegyűlnek;

6

Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!

mindenki segíti a társát, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!

7

És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.

Bátorítja a mester az ötvöst, és aki az üllőt veri simítókalapáccsal, így szól a forrasztásról: „Jó az így”, és megerősíti szögekkel, hogy ne mozogjon.

8

De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;

De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak magva,

9

Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:

te, akit a föld széléről hoztalak el, annak legvégső határáról hívtalak el, és azt mondtam neked: Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek meg.

10

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.

11

Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.

Íme, megszégyenülnek, és gyalázat éri azokat, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek, és elvesznek, akik veled perlekednek.

12

Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.

Keresed, de nem találod az ellened támadókat, megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak.

13

Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!

Mert én vagyok URad, Istened, aki fogom jobb kezedet, és azt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!

14

Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!

Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Megsegítelek, mondja az ÚR, a te megváltód, Izráelnek Szentje!

15

Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.

Íme, éles fogú, új cséplőhengerré teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, és halmokat zúzol pozdorjává.

16

Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.

Szétszórod, hogy elvigye a szél, és a forgószél szétszélessze őket. Te pedig ujjongani fogsz az ÚRban, és dicsekszel Izráel Szentjében.

17

A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.

A nyomorultak és szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük eleped a szomjúságtól. Én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.

18

Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.

A kopár hegyeken folyókat fakasztok és a völgyek között forrásokat. A pusztát bővizű tóvá teszem és a kiaszott földet vizek forrásaivá.

19

A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,

A pusztában cédrust és akácot nevelek, mirtuszt és olajfát. A kietlenbe ciprust és kőrisfát ültetek, sudárcédrussal együtt.

20

Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!

Hadd lássák, hadd tudják meg, hadd vegyék észre és értsék meg mindnyájan, hogy az ÚR keze művelte ezt, Izráel Szentje teremtette ezt!

21

Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.

Hozzátok ide ügyeteket! – így szól az ÚR. Adjátok elő érveiteket! – így szól Jákób királya.

22

Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk!

Adják elő, és jelentsék ki nekünk, hogy mi fog történni! Mondjátok meg, mi történt régen, hadd fontoljuk meg! Adjátok tudtunkra az elkövetkezőket, azt, ami eljövendő!

23

Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!

Jelentsétek meg, mi lesz ezután, hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok-e! Tegyetek akár jót vagy gonoszat, hogy megdöbbenjünk és féljünk.

24

Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.

Íme, ti semmik vagytok, és dolgaitok is semmire valók. Utálatos az, aki titeket választ.

25

Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.

Fölserkentem északról azt, aki eljött, és napkelet felől azt, aki hirdeti nevemet. Etapossa a fejedelmeket, mint az agyagot, ahogyan a fazekas a sarat tapodja.

26

Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!

Ki jelentette ki ezt kezdettől fogva, hogy tudhatnánk jó előre, hogy azt mondhatnánk: Igaz! Senki sem jelentette ki, nem is tudatta senki, senki sem hallotta szavatokat.

27

Sionnak először [én hirdetém,] ímé itt vannak [a tanúk,] és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.

Én hirdettem először Sionnak: Íme, itt vannak! Én adtam örömhírmondót Jeruzsálemnek.

28

És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem.

Körülnézek, de nincs senki, nincs ezek között egy sem, aki tanácsot adott volna, akit ha megkérdezek, megfelelt volna.

29

Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

Íme, semmik ők mindnyájan, semmit érő a cselekedetük, bálványuk pedig csak szél és hiábavalóság.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Élő víz a szomjazóknak
Isten ellenszere a félelemre
Lásd meg az Úr kezét!
Múlt és jövő - kitől tudakozzuk?
Ne félj!