Online Biblia

1

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak gyógyíthatatlanul összetörik.

2

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

Mikor gyarapodnak az igazak, örül a nép, mikor pedig az istentelen uralkodik, sóhajtozik a nép.

3

A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Aki szereti a bölcsességet, megvidámítja apját, aki pedig a paráznákhoz csatlakozik, elveszti vagyonát.

4

A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

Igazsággal erősíti meg a király az országot, de aki ajándékot fogad el, az romlásra juttatja.

5

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Aki hízeleg barátjának, hálót vet annak lába elé.

6

A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

A gonosz embert csapdába ejti a vétke, az igaz pedig énekel és vigad.

7

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Az igaz megérti a szegények ügyét, az istentelen azonban nem tudja megérteni.

8

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

A csúfolódó emberek lángra lobbantják a várost, de a bölcsek elfordítják a haragot.

9

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Amikor az eszes ember bolonddal vitázik, a bolond vagy fölháborodik, vagy nevet, de nem nyugszik meg.

10

A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11

Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

Minden indulatát szabadon engedi a bolond, de a bölcs végül lecsöndesíti azt.

12

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Amelyik uralkodó hallgat a hazug beszédre, annak minden szolgája vétkessé lesz.

13

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

A szegény és az uzsorás emberben ez a közös: mindkettőjük szemének az ÚR adhat világosságot.

14

A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

Amelyik király igazságosan ítéli a szegényeket, annak trónja mindörökké megáll.

15

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

A vessző és dorgálás bölcsességet ad, de a szabadjára engedett gyermek szégyent hoz anyjára.

16

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Mikor fölemelkednek az istentelenek, elhatalmasodik a bűn, de az igazak megérik az ő elbukásukat.

17

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Fenyítsd meg fiadat, és nyugodt lehetsz felőle, gyönyörűséget szerez lelkednek.

18

Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megtartja a törvényt.

19

[Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Csak beszédből nem tanul a szolga, ha érti is azt, nem törődik vele.

20

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Láttál-e elhamarkodottan szóló embert? A bolond felől több reménység van, mint felőle.

21

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

Ha a szolgát gyermekkorától fogva kényeztetik, végül ő lesz a fiú.

22

A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

A haragos ember viszályt szít, és az indulatosnak sok a vétke.

23

Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Az embert megalázza kevélysége, de az alázatost tisztelet övezi.

24

A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Aki osztozkodik a tolvajjal, önmagát gyűlöli; hallja az esküdözést, de nem tesz jelentést.

25

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, azt ő megvédi.

26

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

Sokan járulnának a fejedelem elé, pedig az ÚR ítél meg mindenkit.

27

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Utálják az igazak a hamis embert, és utálják az istentelenek az igaz úton járót.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Az emberfélelem csapdája
Látás és céltudatosság 1