Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » Lukács » 8. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
1
És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,
Ezek után bejárta a városokat és a falvakat, és hirdette Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő
2
És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,
és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki,
3
És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.
és Johanna, Kuzának, Heródes tiszttartójának a felesége, Zsuzsanna és mások is, akik vagyonukból szolgáltak neki.
4
Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:
Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és minden városból mentek hozzá, egy példázatot mondott nekik:
5
Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették.
6
És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
Némelyik kősziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7
Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
Némelyik a tövis közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedve megfojtották.
8
Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.
Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott. Miután ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
9
És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?
Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a példázat.
10
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, a többieknek példázatokban szólok, hogy látva ne lássanak, és hallva ne értsenek.
11
A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
Ez a példázat értelme: A mag az Isten beszéde.
12
Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
13
És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
A kősziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nincs gyökerük: egy ideig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak.
14
És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.
15
A melyik pedig a jó földbe [esett,] ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.
16
Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.
Senki sem gyújt lámpást azért, hogy befedje valami edénnyel, az ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17
Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett [dolog,] mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.
Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.
18
Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.
Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
19
Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
Eljöttek hozzá az anyja és a testvérei, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
20
És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.
És tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, téged akarnak látni.
21
Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
Ő pedig így felelt: Az én anyám és testvéreim azok, akik az Isten beszédét hallgatják és cselekszik.
22
Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó [part]jára. És elindulának.
Történt egy napon, hogy tanítványaival hajóra szállt, és azt mondta nekik: Menjünk a tó túlsó partjára! És elindultak.
23
De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
Amíg hajóztak, elszenderedett, és szélvész csapott le a tóra, úgy, hogy a hajó kezdett megtelni vízzel, és veszélybe kerültek.
24
És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.
Odamentek hozzá, és felköltötték ezekkel a szavakkal: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a víz habjait, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett.
25
És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?
Majd így szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig félelemmel teljes csodálattal mondták egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?
26
És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.
Azután áteveztek a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.
27
És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és régóta ruhát sem vett magára, és nem is házban lakott, hanem sírboltokban.
28
És mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.
Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, majd hangosan azt mondta: Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!
29
Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték.
Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert az gyakran erőt vett rajta. Ilyenkor láncokkal megkötözték, és bilincsbe verve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába kergette.
30
Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: „Légió”, mert sok ördög ment bele,
31
És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.
akik könyörögve kérték, hogy ne parancsolja vissza őket a mélységbe.
32
Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
Volt pedig ott egy nagy legelésző disznónyáj a hegyen, és kérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba bemenjenek. És megengedte nekik.
33
És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada.
Így miután kijöttek az ördögök az emberből, bementek a disznókba, és a disznónyáj a meredekről a tóba rohant, és vízbe fulladt.
34
A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.
A pásztorok pedig látva, ami történt, elfutottak, és elhíresztelték a városban és a falvakban.
35
Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.
Az emberek pedig kijöttek megnézni, mi történt, és félelem fogta el őket, amikor odaértek Jézushoz, és az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve, ép elmével Jézus lábánál ülve találták.
36
Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős.
Akik látták, elmondták nekik, hogyan szabadult meg a megszállott.
37
És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.
Ekkor Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el tőlük, mert igen nagy félelem vett erőt rajtuk. Így hát hajóba szállt, és visszatért.
38
Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván:
Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele maradhasson, de Jézus elküldte őt, és azt mondta neki:
39
Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.
Térj vissza otthonodba, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett veled Isten. El is ment, és az egész városban elhíresztelte, milyen nagy dolgokat cselekedett vele Jézus.
40
És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt.
Ahogy Jézus visszatért, a tömeg örvendezve fogadta, mert mindnyájan várták őt.
41
És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába;
Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borult, és arra kérte, hogy jöjjön el a házához,
42
Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt.
mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, halálán van. Odamenet pedig a sokaság szorongatta Jézust.
43
És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki sem tudta meggyógyítani,
44
Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
hátulról megközelítve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérének folyása.
45
És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, a ki engem illete?
Jézus pedig azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.
46
Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.
Jézus pedig azt mondta: Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47
Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.
Amikor látta az asszony, hogy nem maradt titokban, remegve előjött, leborult előtte, és megvallotta neki az egész sokaság előtt, miért érintette meg őt, és hogy azonnal meggyógyult.
48
És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!
Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!
49
Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [házától,] mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
Még beszélt, amikor jött egy ember a zsinagóga elöljárójának házától, és azt mondta neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!
50
Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.
Jézus pedig, amikor ezt hallotta, így szólt: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.
51
Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
Bement azért a házba, és senkit sem engedett be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leány apját és anyját.
52
Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.
53
És kineveték őt, tudván, hogy meghalt.
De kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54
Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a [leányzó] kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!
Ő pedig mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét, majd hangosan rászólt: Kislányom, ébredj fel!
55
És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és [ő] parancsolá, hogy adjanak néki enni.
És visszatért annak lelke, és azonnal fölkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.
56
És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.
És elálmélkodtak a leány szülei, ő pedig megparancsolta, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « Lukács 7. Fejezet
  • Lukács 9. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  31. Jézus és a nők
Ige  32. Kockázatos igehallgatás
Ige  33. Családi ügyek
Ige  34. A Mesterrel a viharban
Ige  35. Gadarai partraszállás
Ige  36. Felszámolt kétségbeesés
Ige  A hallott szó számonkérése
Ige  A megvető
Ige  A vérfolyásos asszony meggyógyítása. Jairus leányának feltámasztása
Ige  A viharok célja
Ige  Akinek az ördögök is engednek
Ige  Akinek bűneik megbocsátattak
Ige  Az Ige és a négyféle szív
Ige  Hogyan készüljünk az igehirdetésre - tanácsok nem csak lelkészeknek
Ige  Hogyan legyél igazságos a rászorulók felé?
Ige  Hol van a ti hitetek?
Ige  Hol van a ti hitetek?
Ige  Jézus igazi rokonai
Ige  Jézus lecsendesíti a tengert
Ige  Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat
Ige  Miről szól a gadarai megszállott története
Ige  Ne félj, csak higgy!
Ige  Példázat a lámpásról
Ige  Titkos bűneimtől tisztíts meg engem!
Ige  Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok!

Kalauz

Június 17

Egyéves:

  • 1Kir 18:1-46
  • ApCsel 11:1-30
  • Zsolt 135:1-21
  • Péld 17:12-13

Kétéves:

  • I. év: 5Móz 3
  • II. év: Ézs 31:1-32:20
  • ApCsel 11:1-30
  • Zsolt 135:1-21
  • Péld 17:12-13

Példabeszéd

Jobb egy kölykétől megfosztott medvével találkozni, mint egy bolonddal az ő bolondságában.
Péld. 17:12