- 1
- Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
- Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.
- 2
- És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
- A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
- 3
- Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
- Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,
- 4
- És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
- és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.
- 5
- És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
- Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,
- 6
- Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
- ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.
- 7
- Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
- Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,
- 8
- És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
- és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!
- 9
- Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
- Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?
- 10
- És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
- Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
- 11
- És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
- és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”
- 12
- És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
- Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el.
- 13
- Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
- Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
- 14
- És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
- Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,
- 15
- És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
- és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.
- 16
- Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
- Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában.
- 17
- És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
- Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között,
- 18
- Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
- mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
- 19
- És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
- És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
- 20
- Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
- Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.
- 21
- De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
- De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
- 22
- És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
- Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
- 23
- És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
- Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.
- 24
- Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
- Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.
- 25
- Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
- Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat.
- 26
- De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
- Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
- 27
- Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
- Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
- 28
- Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
- Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
- 29
- Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
- ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,
- 30
- Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
- hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.
- 31
- Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
- Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
- 32
- De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
- de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
- 33
- Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
- Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!
- 34
- És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
- Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.
- 35
- És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
- És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem.
- 36
- Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
- Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának.
- 37
- Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
- Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik.
- 38
- Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
- Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég.
- 39
- És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
- Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.
- 40
- És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
- Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
- 41
- És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
- Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
- 42
- Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
- Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!
- 43
- És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
- Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
- 44
- És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
- Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.
- 45
- És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
- Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.
- 46
- És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
- Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
- 47
- És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
- Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
- 48
- Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
- Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
- 49
- Látván pedig azok, a kik ő körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
- A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
- 50
- És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
- És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
- 51
- Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
- Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
- 52
- Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
- Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
- 53
- Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
- Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
- 54
- Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
- Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
- 55
- És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
- Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.
- 56
- És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
- És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!
- 57
- Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
- Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!
- 58
- És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
- Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!
- 59
- És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
- Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!
- 60
- Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
- Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.
- 61
- És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
- Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.
- 62
- És kimenvén Péter, keservesen síra.
- És kiment Péter, és keservesen sírt.
- 63
- És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
- Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,
- 64
- És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
- betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!
- 65
- És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
- És más hasonló szidalommal illették.
- 66
- És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
- Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,
- 67
- Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
- majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek,
- 68
- De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
- és ha kérdezek, nem feleltek nekem.
- 69
- Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
- De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján.
- 70
- Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
- Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
- 71
- Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
- Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
A bolond fiú búsulására van apjának és keserűségére anyjának.