Online Biblia

1

Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.

2

És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.

A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.

3

Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,

4

És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.

és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.

5

És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;

Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,

6

Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.

7

Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,

8

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!

9

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?

10

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.

Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

11

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”

12

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el.

13

Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

14

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,

15

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

16

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában.

17

És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között,

18

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.

19

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

20

Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.

21

De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.

22

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!

23

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.

24

Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.

25

Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.

Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat.

26

De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.

Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

27

Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

28

Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

29

Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,

30

Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.

31

Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

32

De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!

33

Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!

34

És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.

35

És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.

És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem.

36

Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának.

37

Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik.

38

Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég.

39

És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.

Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.

40

És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

41

És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

42

Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!

43

És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.

Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

44

És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

45

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.

46

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

47

És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

48

Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?

49

Látván pedig azok, a kik ő körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?

50

És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

51

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.

52

Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.

53

Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.

54

Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.

Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

55

És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.

Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.

56

És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!

És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!

57

Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!

58

És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!

59

És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!

60

Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.

Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.

61

És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.

62

És kimenvén Péter, keservesen síra.

És kiment Péter, és keservesen sírt.

63

És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.

Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,

64

És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!

65

És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

És más hasonló szidalommal illették.

66

És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,

Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,

67

Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek,

68

De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

és ha kérdezek, nem feleltek nekem.

69

Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján.

70

Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

71

Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.

Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A Gecsemáné kerti gyötrődés
A Gecsemáné-kertben
A kard, ami elég...
A páska előkészítése
A rosta célja és az Úr közbenjárása
Árulás és sötétség
Az Úrvacsora és a múlt tanulságai
Az utolsó vacsora
Egy félelmetes bejelentés
Fény a halál árnyékának földjén
Hamis ítélkezés és a szenvedés példája
Jézus a nagytanács előtt
Jézus inti a tanítványokat
Jézust elfogják
Júdás árulása és Péter tagadása
Készüljetek!
Ki a nagyobb?
Ki lehet az áruló?
Kitartás a megpróbáltatásokban
Közösség és szövetség
Krisztus szeret!
Péter megtagadja Jézust a főpap házában
Péter megtérése
Versengés