Online Biblia

1

Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

Miután befejezte a nép előtt elmondott összes beszédét, bement Kapernaumba.

2

Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.

Egy százados szolgája, akit ura nagyon megbecsült, beteg volt, és már haldoklott.

3

Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.

Az pedig, amikor hallott Jézus felől, elküldte hozzá a zsidók véneit, és arra kérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

4

Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

Azok Jézushoz mentek, és ilyen szavakkal kérlelték őt: Méltó, hogy megtedd neki,

5

Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] ő építtette nékünk.

mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.

6

Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;

Jézus azért elment velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.

7

A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

Sőt magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.

8

Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.

Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha az egyiknek azt mondom: „Menj el!”, elmegy, vagy a másiknak: „Gyere ide!”, idejön; és ha szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!”, megteszi.

9

Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!

Jézus pedig ezeket hallva elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ekkora hitet még Izráelben sem találtam!

10

És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.

És a küldöttek visszatérve a házhoz a beteg szolgát már egészségesen találták.

11

És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.

Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment tanítványaival, és nagy sokaság követte.

12

Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.

Amikor pedig a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát az anyjának, aki özvegyasszony volt, és a városból nagy sokaság kísérte.

13

És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.

Amikor az Úr meglátta, megszánta, és azt mondta neki: Ne sírj!

14

És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

Odament, megérintette a koporsót, az azt hordozók pedig megálltak. Ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!

15

És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.

Ekkor a halott felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt az anyjának.

16

És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.

Félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent. Ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.

17

És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és mindenütt a környéken.

18

És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,

Jánosnak mindezt hírül vitték a tanítványai. Ő pedig magához hívott kettőt a tanítványai közül,

19

Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő [vala,] vagy mást várjunk?

és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

20

Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő [vala,] vagy mást várjunk?

Amikor azért azok a férfiak odaérkeztek, azt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

21

Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.

Abban az órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből, különféle bajokból, gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.

22

És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

És Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok, hogy a vakok visszanyerik látásukat, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.

23

És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

24

Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?

Amikor elmentek János követei, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába, szélingatta nádszálat?

25

Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

Hát mit látni mentetek ki, finom ruhába öltözött embert? Hiszen akik drága öltözetben vannak, és bővölködnek, a királyok palotáiban találhatók.

26

Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

Hát mit látni mentetek ki? Prófétát? Bizonnyal, de mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

27

Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.

Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted az utat.

28

Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.

Mert mondom nektek, hogy az asszonytól születettek között egy sem nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.

29

És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

Amikor hallotta ezt az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek János keresztségével.

30

A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.

A farizeusok pedig és a törvénytudók magukra nézve elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.

31

Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?

Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit, és mihez hasonlók?

32

Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltoznak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siratóénekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.

33

Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.

Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne.

34

Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.

Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.

35

És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.

És a bölcsesség beigazolódott minden gyermeke által.

36

Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

A farizeusok egyike arra kérte, hogy vele egyék. Bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

37

És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.

A városban volt egy bűnös életű asszony, aki amikor meghallotta, hogy ő a farizeus házánál van vendégségben, egy alabástromedényben drága kenetet hozott,

38

És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené [drága] kenettel.

megállt mögötte a lábánál sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.

39

Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.

Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, azt mondta magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki hozzáér; tudná, hogy bűnös.

40

És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

Jézus pedig így felelt: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő így szólt: Mester, mondd!

41

Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz pénzzel volt adós, a másik pedig ötvennel.

42

És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

Mivel nem volt miből megadniuk, a hitelező mind a kettőnek elengedte. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

43

Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.

Simon pedig azt mondta: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus erre így válaszolt: Helyesen ítéltél.

44

És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

Majd az asszony felé fordulva azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és az én lábamnak vizet nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

45

Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

Nem csókoltál meg engem, ő pedig amióta bejöttem, nem szűnt meg a lábamat csókolgatni.

46

Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.

Olajjal sem kented meg a fejemet, ő pedig drága kenettel kente meg a lábamat.

47

Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

Azért azt mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48

És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

Majd így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.

49

És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

És akik együtt ültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

50

Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

Az asszonynak pedig azt mondta: A te hited megtartott téged. Menj el békességgel!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

27. Csak szólj egy szót!
28 Egy meghiúsult temetés
29. A kételkedés mételye
30 Egy asztali beszélgetés
A bűnös asszony története
A bűnös nő megkeni Jézus lábát
A hatékony szolga
A kapernaumi százados hite
A legkülömbek hitpróbái
Akarsz növekedni a szeretetben?
Akinek sok bűne bocsáttatott meg
Amikor az élet szembe megy a halállal
Amikor Jézus csodálkozott
Az evangélium a kereszt fényében
Egy istenfélő százados
Jézus feltámasztja a naini özvegy fiát
Jézus gyógyít és feltámasztja a naini ifjút
Keresztelő János kérdése és Jézus válasza
Példázat a két adósról
Te mit teszel Isten akaratával?