- 1
- Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
- Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.
- 2
- Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
- Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte.
- 3
- Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
- Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
- 4
- Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
- A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,
- 5
- Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
- de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem.
- 6
- Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
- Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró?
- 7
- Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
- Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjelnappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?
- 8
- Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
- Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
- 9
- Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
- Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta:
- 10
- Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
- Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.
- 11
- A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
- A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.
- 12
- Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
- Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.
- 13
- A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
- A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
- 14
- Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
- Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
- 15
- Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
- Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket.
- 16
- De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
- De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
- 17
- Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
- Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
- 18
- És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
- Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
- 19
- Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
- Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.
- 20
- A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
- A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat!
- 21
- Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
- Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
- 22
- Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
- Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem!
- 23
- Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
- Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
- 24
- És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
- Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába!
- 25
- Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
- Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
- 26
- A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
- Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor?
- 27
- Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
- Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
- 28
- És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
- Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
- 29
- Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
- Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért,
- 30
- A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
- és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
- 31
- És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
- Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.
- 32
- Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
- Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik,
- 33
- És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
- majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.
- 34
- Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
- Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.
- 35
- Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
- Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.
- 36
- És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
- Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?
- 37
- Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
- Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
- 38
- És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
- 39
- A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
- 40
- És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
- Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:
- 41
- Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
- Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!
- 42
- És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
- És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged!
- 43
- És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.
- És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Mire való a vételár a bolond kezében, hogy bölcsességet szerezzen, holott nincs is neki esze?