Online Biblia

1

És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,

2

És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?

3

Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

Ő pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:

4

A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?

5

Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”

6

Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.

Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.

7

Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala.]

Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.

8

És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

Mire Jézus azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.

9

És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott.

10

És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el.

11

És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték.

12

És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták.

13

Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik.

14

De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!

15

És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?

16

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!

Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!

17

Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?

18

Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik.

19

És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.

20

Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.

21

Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:

22

Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

23

Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:

24

Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők pedig azt felelték: A császáré.

25

Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

Mire azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.

26

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.

27

Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:

28

Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.

Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.

29

Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,

30

A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;

úgyhogy a másik,

31

Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.

32

Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

Végül meghalt az asszony is.

33

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?

34

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,

35

De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,

36

Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.

37

Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta.

38

Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene:] mert mindenek élnek ő néki.

Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van.

39

Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!

40

És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

41

Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

Ő pedig azt mondta nekik: Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?

42

Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,

Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,

43

Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”

44

Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?

45

És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:

És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:

46

Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,

47

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A felhatalmazás kérdése
Adjátok meg, kinek ami jár
Az élők Istene és a feltámadás
Az írástudók nagyravágyása és az özvegyasszony két fillére
Dávid fia és Ura meg a képmutatás
Honnan volt Jézus hatalma
Jézus hatalma
Jézus Krisztus válasza a szadduceusoknak
Kérdés a feltámadásról
Messiás Zsoltár
Mit teszünk a Fiúval?