Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » Lukács » 19. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
1
És bemenvén, általméne Jerikhón.
Jerikóba érkezett, és végigment a városon.
2
És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő,
3
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt.
4
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja.
5
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.
6
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta.
7
És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra.
8
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette.
9
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
11
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Azt mondta: Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
13
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!
14
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.
15
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
17
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon.
18
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.
19
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon.
20
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem,
21
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél.
mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.
22
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;
Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.
23
Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza?
24
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
26
[És] [ő monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.
27
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
28
És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.
29
És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, annál a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,
30
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
és azt mondta nekik: Menjetek be az előttetek levő faluba, és ahogy bementek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide!
31
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
És ha valaki megkérdezi tőletek, hogy miért oldjátok el, így válaszoljatok: Az Úrnak van rá szüksége.
32
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik.
33
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Amikor a szamárcsikót eloldották, azt kérdezték a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”
34
Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
Ők pedig azt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége”,
35
Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
és elvezették Jézushoz, majd ruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és ráültették Jézust.
36
És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
Ahogy ment, az emberek az útra terítették előtte a ruháikat.
37
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Amikor már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága örömében hangosan dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.
38
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
39
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!
40
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41
És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta,
42
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől.
és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!
43
Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak
44
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
45
És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
46
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
47
És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
És mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig igyekeztek őt elveszteni,
48
És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, [reá] hallgatván.
de nem találták a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép rajta csüngött, és őt hallgatta.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « Lukács 18. Fejezet
  • Lukács 20. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  A Király visszatér
Ige  A zokogó Király
Ige  Áldott a Király, aki jön...
Ige  Áldott a Király!
Ige  Csüngeni az Igén
Ige  Jézus bevonul Jeruzsálembe és siratja
Ige  Jézus hatalma
Ige  Jézus Krisztus a meglepetések Királya
Ige  Miért sír Jézus?
Ige  Mit kiáltanak a kövek?
Ige  Munkálkodván Jézusért
Ige  Te, vagy a kövek dicsőítsék Istent?
Ige  Virágvasárnap
Ige  Zákeus
Ige  Zákeus megtérése

Kalauz

Május 12

Egyéves:

  • 1Sám 12:1-13:22
  • Jn 7:1-29
  • Zsolt 108:1-14
  • Péld 15:4

Kétéves:

  • I. év: 4Móz 9
  • II. év: Jób 41:1-42:17
  • Jn 7:1-29
  • Zsolt 108:1-14
  • Péld 15:4

Példabeszéd

Az igazmondó ajak mindvégig állhatatos, a hazug nyelv pedig csak egy szempillantásig.
Péld. 12:18