- 1
- A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
- A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
- 2
- És a követ a sírról elhengerítve találák.
- A követ pedig a sírról elhengerítve találták,
- 3
- És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
- és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
- 4
- És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
- Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben.
- 5
- És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
- Akkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt?
- 6
- Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
- Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt.
- 7
- Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
- Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia.
- 8
- Megemlékezének azért az ő szavairól.
- Visszaemlékeztek azért az ő szavaira,
- 9
- És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
- és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek.
- 10
- Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
- A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak,
- 11
- De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
- de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik.
- 12
- Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
- Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken.
- 13
- És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
- Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt.
- 14
- És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
- Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek.
- 15
- És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
- És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.
- 16
- De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
- De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt.
- 17
- Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
- Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak.
- 18
- Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
- És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?
- 19
- És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
- Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt,
- 20
- És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
- és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
- 21
- Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
- „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.
- 22
- Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
- Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket,
- 23
- És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
- hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.
- 24
- És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
- Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”
- 25
- És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
- Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!
- 26
- Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
- Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?
- 27
- És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
- És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.
- 28
- Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
- Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
- 29
- De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
- De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.
- 30
- És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
- Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.
- 31
- És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
- Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
- 32
- És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
- Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?
- 33
- És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
- És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket,
- 34
- Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
- akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!
- 35
- És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
- Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor.
- 36
- És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
- Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!
- 37
- Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
- Megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
- 38
- És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
- Ő pedig így szólt hozzájuk: Miért ijedtek meg, és miért támad kétség szívetekben?
- 39
- Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
- Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok; érintsetek meg engem, és lássatok, mert a szellemeknek nincs húsuk és csontjuk, de amint látjátok, nekem van!
- 40
- És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
- És ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.
- 41
- Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
- De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt kérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?
- 42
- Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
- Ők pedig adtak neki egy darab sült halat és egy kis lépes mézet,
- 43
- Melyeket elvőn, és előttök evék.
- amelyet átvett tőlük, és a szemük láttára megevett.
- 44
- És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
- Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.
- 45
- Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
- Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
- 46
- És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
- és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül.
- 47
- És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
- És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.
- 48
- Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
- Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.
- 49
- És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
- Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
- 50
- Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
- Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket.
- 51
- És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
- És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
- 52
- Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
- Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,
- 53
- És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
- és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Mire való a vételár a bolond kezében, hogy bölcsességet szerezzen, holott nincs is neki esze?