- 1
- A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
- 2
- És a követ a sírról elhengerítve találák.
- 3
- És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
- 4
- És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
- 5
- És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
- 6
- Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
- 7
- Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
- 8
- Megemlékezének azért az ő szavairól.
- 9
- És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
- 10
- Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
- 11
- De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
- 12
- Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
- 13
- És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
- 14
- És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
- 15
- És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
- 16
- De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
- 17
- Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
- 18
- Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
- 19
- És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
- 20
- És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
- 21
- Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
- 22
- Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
- 23
- És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
- 24
- És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
- 25
- És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
- 26
- Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
- 27
- És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
- 28
- Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
- 29
- De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
- 30
- És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
- 31
- És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
- 32
- És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
- 33
- És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
- 34
- Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
- 35
- És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
- 36
- És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
- 37
- Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
- 38
- És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
- 39
- Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
- 40
- És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
- 41
- Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
- 42
- Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
- 43
- Melyeket elvőn, és előttök evék.
- 44
- És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
- 45
- Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
- 46
- És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
- 47
- És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
- 48
- Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
- 49
- És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
- 50
- Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
- 51
- És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
- 52
- Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
- 53
- És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 16
Kétéves:
- I. év: 5Móz 2
- II. év: Ézs 30
- ApCsel 10:23b-48
- Zsolt 134:1-3
- Péld 17:9-11
Példabeszéd
Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt fölfuvalkodottság.