Online Biblia

Biblia

  • Párhuzamos olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » Lukács » 2. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
1
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14
Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
22
Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
26
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
33
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
34
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;
35
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
37
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
  • « Lukács 1. Fejezet
  • Lukács 3. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  05 A fenséges és a közönséges
Ige  06 Egy rendkívüli bejelentés
Ige  07 Beteljesedett várakozások
Ige  08 A várakozás titka
Ige  09 Jézus nyomában
Ige  A jászolban fekvő Magasságos Fia
Ige  A jel
Ige  A templomban felejtett Jézus
Ige  Ami egy igazi Karácsonyhoz kell...
Ige  Anna próféta asszony szüntelen kegyesékben
Ige  Anna, Krisztus bizonyságtevője
Ige  Az Úr Jézus identitása és a miénk
Ige  Betlehemben született
Ige  Dicsőség Istennek, békesség embernek!
Ige  Életre születve
Ige  Eljött az Üdvözítő
Ige  Jézus a tanítók között
Ige  Jézus bemutatása a templomban
Ige  Jézus születése
Ige  Jézust nem értik
Ige  Karácsonyra készülve
Ige  Megvan az örömöd?
Ige  Menjünk el Betlehembe
Ige  Menny és Föld találkozása
Ige  Mi a legjobb a gyerekeknek
Ige  Ne féljetek, van Megtartónk!
Ige  Simeon áldása
Ige  Szorongató homály és dicsőség
Ige  Van-e nálad Jézus számára hely?

Kalauz

Június 16

Egyéves:

  • 1Kir 15:25-17:24
  • ApCsel 10:23b-48
  • Zsolt 134:1-3
  • Péld 17:9-11

Kétéves:

  • I. év: 5Móz 2
  • II. év: Ézs 30
  • ApCsel 10:23b-48
  • Zsolt 134:1-3
  • Péld 17:9-11

Példabeszéd

Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik az indulatain annál, aki várost hódít.
Péld. 16:32