Online Biblia

1

Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

Tizenkét esztendős volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2

És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött vala.

És gonoszul cselekedett az ÚR szemében azoknak a népeknek az utálatosságai szerint, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.

3

Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ő atyja [azelőtt] elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.

Mert újból fölépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás azelőtt lerontott, és oltárokat emelt Baalnak, Asérákat is készített, és leborult az ég minden serege előtt, és szolgált nekik.

4

Sőt az Úr házában is építe oltárokat, a melyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké.

Sőt az ÚR házában is épített oltárokat, amelyről pedig az ÚR azt mondta: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké.

5

És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.

Oltárokat épített az ég minden seregének az ÚR házának mindkét udvarában.

6

És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.

A fiait is elégette áldozatul a BenHinnóm-völgyben. Az idő forgását figyelte, jövendőmondást, varázslást és szemfényvesztést űzött, halottlátókat és jövendőmondókat tartott, és sok gonoszságot cselekedett az ÚR szeme előtt, hogy őt haragra indítsa.

7

A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, a melyről azt mondá az Isten Dávidnak, és az ő fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;

Azt a bálványszobrot, amelyet csináltatott, az ÚR házában állította föl, amelyről pedig azt mondta Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: E házba és Jeruzsálembe helyezem nevemet mindörökre, mert ezt választottam Izráel minden törzse közül.

8

És nem űzöm ki az Izráelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;

És nem űzöm ki Izráelt e földről, melyet atyáitoknak adtam, de csak akkor, ha ők is megtartják mindazt a törvényt, mindazokat a rendelkezéseket és végzéseket, amelyeket Mózes által parancsoltam nekik.

9

De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.

De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a népek, akiket az ÚR kigyomlált Izráel fiai elől.

10

És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.

És noha megszólította az ÚR Manassét és népét, mégsem figyeltek rá.

11

Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék őt két lánczczal, és Babilóniába vivék.

Rájuk hozta azért az ÚR az asszír király seregének vezéreit, akik megfogták Manassét, vasba verték és megkötözték őt két lánccal, és Babilónba vitték.

12

Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.

Mikor aztán nagy nyomorúságban volt, az ÚRhoz, az ő Istenéhez fohászkodott, és teljesen megalázta magát atyái Istene előtt.

13

És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az [igaz] Isten.

S ő, miután könyörgött hozzá, megkönyörült rajta, és meghallgatta könyörgését, visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az igaz Isten.

14

Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas [kerítéssel,] és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.

Ezek után külső várfalat épített Dávid városához Gíhóntól nyugatra a völgyben, a Hal-kapu bejáratáig. A Várhegyet is körülvette vele, magasra emelve, Júdában pedig minden megerősített városba seregvezéreket helyezett.

15

És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, a melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kivül.

Eltávolította az ÚR házából az idegen isteneket és a bálványokat, és minden oltárt, amelyet az ÚR házának hegyén és Jeruzsálemben építtetett egykor, kidobatott a városon kívülre.

16

És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.

Helyreállította az ÚR oltárát, és hálaadó és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy szolgáljanak az ÚRnak, Izráel Istenének.

17

Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az ő Istenének.

A nép ugyan még továbbra is a magaslatokon áldozott, de csak az ÚRnak, az ő Istenének.

18

Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között.

Manassé többi dolga pedig, Istenéhez való könyörgése, a látók intése, akik az ÚRnak, Izráel Istenének nevében szóltak neki, íme, meg vannak írva Izráel királyainak dolgai között.

19

Az ő könyörgése pedig, és hogy [az Isten] mint kegyelmezett volt meg néki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.

Könyörgése pedig és annak meghallgatása, valamint minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, amelyeken magaslatokat épített, és Asérákat és bálványokat állított föl, mielőtt megalázta volna magát, íme, meg vannak írva a látók beszédeiben.

20

És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette.

Majd elaludt Manassé, és atyáihoz tért, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.

21

Huszonkét esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.

Huszonkét esztendős volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

22

És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.

Gonoszul cselekedett az ÚR szemében, miként apja, Manassé is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványoknak, amelyeket apja, Manassé csináltatott, és azoknak szolgált.

23

Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt.

Nem alázta meg magát az ÚR előtt, mint apja, Manassé, hanem még sokasította Ámón a bűnt.

24

Pártot ütének pedig az ő szolgái ő ellene, és őt saját házában megölék.

De szolgái pártot ütöttek ellene, és megölték saját palotájában.

25

A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az ő fiát helyette.

Az ország népe pedig levágta mindazokat, akik pártot ütöttek Ámón király ellen. Azután fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A tékozló király
Egy majdnem lehetetlen visszatérés