Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » 2. Krónikák » 25. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
1
Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való.
Huszonöt esztendős korában lett király Amacjá, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott.
2
És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.
Azt tette, ami kedves az ÚR előtt, de nem teljes szívből.
3
Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, a kik a királyt, az ő atyját megölték vala.
Miután uralma megerősödött, megölette azokat a szolgáit, akik a királyt, az ő apját megölték.
4
De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.
De a fiaikat nem ölette meg, hanem úgy cselekedett, amint a törvényben, Mózes könyvében van megírva, amelyben az ÚR azt parancsolta: Ne haljanak meg az apák a fiakért, és a fiak se haljanak meg az apákért, hanem mindenki az ő saját bűnéért haljon meg.
5
Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá őket a húsz esztendősöktől fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.
Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor számba vette őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott fegyverforgatót, kopjást és pajzsost talált köztük.
6
Annakfelette az Izráeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.
Azonfelül Izráelből százezer erős vitézt fogadott föl száz talentum ezüstön.
7
Eljöve pedig az Isten embere ő hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.
Akkor elment hozzá Isten embere, és ezt mondta: Ó, király! Ne menjen el veled Izráel serege, mert az ÚR nem lesz Izráellel, Efraim fiaival!
8
Ha nem [hiszed,] ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.
De te menj el, készülj a viadalra. Különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt, mert Isten hatalmában van, hogy megsegítsen, vagy botlásodat okozza.
9
Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.
Akkor azt kérdezte Amacjá Isten emberétől: De mit tegyünk a száz talentum ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? Isten embere így felelt: Az ÚR annál sokkal többet adhat neked!
10
Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala ő hozzá, hogy mennének helyökre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.
Különválasztotta tehát Amacjá azt a sereget, amely Efraimból jött hozzá, hogy menjenek haza. Ezek igen megharagudtak Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek haza.
11
Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közül tízezeret.
Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és megvert tízezer széíri embert.
12
És Júda fiai tízezeret élve fogtak el, a kiket egy magas kőszikla tetejére vivének, és letaszították őket a magas kőszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.
Tízezret pedig Júda fiai élve fogtak el, akiket egy magas kőszikla tetejére vittek, és letaszították őket, és mindnyájan halálra zúzódtak.
13
Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek ő vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.
Annak a seregnek az emberei pedig, akiket Amacjá visszaküldött, és nem mehettek vele harcba, Júda városaira ütöttek Samáriától fogva egészen Béthórónig: levágtak háromezer embert, és nagy zsákmányt vittek el.
14
Lőn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megveréséből, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik előtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.
Miután Amacjá visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a széíriek isteneit, és felállította azokat mint saját isteneit, leborult előttük, és tömjénezett nekik.
15
Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az ő népöket a te kezedből?
Ezért megharagudott az ÚR Amacjára, és prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért fordultál annak a népnek az isteneihez, akik nem tudták megszabadítani népüket a te kezedből?
16
Lőn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a [király:] Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz. Megszünék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.
Mikor így szólt neki, a király ezt válaszolta: Vajon tanácsosa vagy te a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz! A próféta elhallgatott, miután ezt mondta még: Tudom, hogy Isten el akar veszíteni téged, mivel ezt művelted, és tanácsomat nem fogadtad meg.
17
Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!
Amacjá pedig, Júda királya tanácsot tartott, és követeket küldött Izráel királyához, Jóáshoz, Jóáház fiához, aki Jéhú unokája volt, ezt üzenve: Nosza, szálljunk szembe egymással!
18
Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, a mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.
Erre Jóás, Izráel királya ilyen választ adott Amacjának, Júda királyának: A libánoni tövisbokor ezt üzente a Libánonon lévő cédrusfának: Add feleségül a lányodat a fiamhoz. De arra futott egy vad, amely a Libánonon lakik, és eltaposta azt a tövisbokrot.
19
Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen [általam.]
Te azt gondolod, hogy mivel megverted az edómiakat, felfuvalkodva dicsekedhetsz? Maradj otthon; miért hívnád ki a veszedelmet? Hiszen elesel Júdával együtt!
20
De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy [az ellenség] kezébe adja őket, mivel az Edomiták isteneit keresték.
De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten elvégezte, hogy Jóás kezébe kerüljenek, amiért az edómiak isteneihez fordultak.
21
Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással ő és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van.
Elindult azért Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya a júdai Bétsemesnél.
22
És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.
És Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és elmenekültek mindnyájan sátraikba.
23
Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé őt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kőfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.
Amacját pedig, Júda királyát, Jóás fiát, Jóáház unokáját elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesben és Jeruzsálembe vitette. Majd lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól fogva egészen a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszan.
24
És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.
Elvitte az aranyat, ezüstöt és mindenféle edényeket, amelyeket Isten házában és Óbéd-Edómnál talált, meg a királyi palota kincseit, és túszokat is szedett, és visszatért Samáriába.
25
Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.
Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután meghalt Jóás, Jóáház fia, Izráel királya.
26
Amásiának pedig többi dolgai, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel királyainak könyvében?
Amacjá többi dolga pedig elejétől a végéig nincsen-e megírva Júda és Izráel királyainak könyvében?
27
Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott őt.
Attól az időtől fogva pedig, hogy Amacjá elfordult az ÚRtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték.
28
És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őt az ő atyáival, Júdának városában.
Onnan lovakon hozták el és eltemették atyáihoz Júda városában.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « 2. Krónikák 24. Fejezet
  • 2. Krónikák 26. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  A szív leleplezése

Kalauz

Május 19

Egyéves:

  • 1Sám 24:1-25:44
  • Jn 10:22-42
  • Zsolt 116:1-19
  • Péld 15:20-21

Kétéves:

  • I. év: 4Móz 15:1-21
  • II. év: Préd 11:1-12:16
  • Jn 10:22-42
  • Zsolt 116:1-19
  • Péld 15:20-21

Példabeszéd

A gazdagság sok barátot szerez, a szegénytől pedig eltávolodik a barátja.
Péld. 19:4