Online Biblia

1

És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak [vele.]

Történt ezek után, hogy eljöttek Móáb fiai és Ammón fiai és velük más ammóniak is, hogy harcoljanak Jósáfát ellen.

2

Eljövének pedig [a hírmondók], és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.

Amikor jött néhány hírhozó, és elmondta Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről, Arámból nagy sokaság jön ellene, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak,

3

Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.

félni kezdett Jósáfát, és az URat kezdte keresni, és egész Júdában böjtöt hirdetett.

4

Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr [segedelmét] keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.

Erre összegyűltek a júdaiak, hogy az ÚR segítségét kérjék. Júda összes városából eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék.

5

És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt;

És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az ÚR házában az új udvar előtt,

6

És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben [van] az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.

és ezt mondta: Ó, URam, atyáink Istene! Nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki a népek minden országán uralkodsz? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sincs, aki megállhatna veled szemben.

7

Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?

Ó, Istenünk! Nem te űzted-e ki e föld lakóit a te néped, Izráel elől, és nem te adtad-e azt a te barátod, Ábrahám utódainak mindörökre?

8

És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:

Itt laktak, és itt építettek szent hajlékot nevednek, és ezt mondták:

9

A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg [minket].

Ha majd veszedelem jön ránk, háború, ítélet, dögvész vagy éhínség, megállunk e házban teelőtted (mert a te neved e házban van), és ha nyomorúságunkban hozzád kiáltunk, hallgass meg és szabadíts meg minket!

10

És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén [lakozók,] a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket;

És most, íme, az ammóniak, a móábiak és a Széír hegyén lakók, akiknek földjén nem akartad, hogy átmenjenek Izráel fiai, amikor Egyiptom földjéről kijöttek, hanem mellettük mentek el, és így nem pusztították el őket;

11

Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk.

íme, ezek azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, amelyet örökségül adtál nekünk.

12

Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád [néznek] a mi szemeink.

Ó, Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincs bennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk.

13

És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.

És az egész Júda ott állt az ÚR előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.

14

Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,

Akkor rászállt az ÚR lelke a gyülekezet körében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, aki Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt,

15

És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.

és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! Így szól nektek az ÚR: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten.

16

Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.

Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cíc-hágón vonulnak majd fel, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jerúél pusztájával szemben.

17

Nem kell néktek harczolnotok, [hanem csak] álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.

Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az ÚR. Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!

18

Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat.

Ekkor Jósáfát arcra borult a földön, és Júda és Jeruzsálem lakói is mindnyájan leborultak az ÚR színe előtt, és imádták az URat.

19

A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.

A kehátiak és a kórahiak fiai közül való léviták pedig fölálltak, hogy az URat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék.

20

És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan,] megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!

És kora reggel fölkészültek, és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kiindultak onnan, Jósáfát megállt, és azt mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az ÚRban, a ti Istenetekben, és megerősít titeket. Bízzatok prófétáiban, és szerencsések lesztek!

21

Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága;

Majd miután tanácsot tartott a néppel, előállította az ÚR énekeseit, hogy dicsérjék őt szent öltözetben a sereg előtt menve, és énekeljék: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

22

És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén [lakozók] ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének.

És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, az ÚR ellenségeskedést szerzett az Ammón fiai és a Móábiak és a Széír hegyén lakók között, akik Júda ellen jöttek, és vereséget szenvedtek.

23

Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.

Mert az Ammón és Móáb fiai a Széír hegyén lakók ellen támadtak, hogy levágják és elveszítsék őket. És miután a Széír hegyén lakókat mind elpusztították, egymás pusztulását segítették elő.

24

A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.

Mire Júda népe a pusztai kilátóhelyhez érkezett, és a sokaság felé fordult, íme, csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.

25

Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának [rólok,] oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.

Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy zsákmányoljanak. Tömérdek kincset találtak náluk és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, olyan sokat, hogy alig bírták elvinni. Harmadnapig szedték a zsákmányt, mert igen sok volt.

26

Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.

Negyednapon pedig az Áldás-völgyben gyűltek össze, hogy ott áldják az URat. Ezért nevezik azt a helyet Áldás-völgynek mindmáig.

27

Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.

Azután Júda és Jeruzsálem egész népe fejedelmükkel, Jósáfáttal együtt visszatért Jeruzsálembe nagy örömmel, mert örömet szerzett nekik az ÚR ellenségeik fölött.

28

És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.

Lantokkal, citerákkal és kürtökkel vonultak be Jeruzsálembe, az ÚR házához.

29

És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.

A környék minden királyságára Istentől való rettegés szállt, amikor meghallották, hogy az ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen.

30

Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.

Így megnyugodott Jósáfát országa, mert Isten nyugalmat adott neki mindenfelől.

31

És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.

Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya.

32

És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala.

Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt cselekedte, ami kedves az ÚR szemében.

33

Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez.

Csakhogy még a magaslatokat nem rontották le, és a nép nem ragaszkodott szívből atyái Istenéhez.

34

Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.

Jósáfát egyéb dolgai pedig elejétől végig, íme, meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.

35

Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala;

Azután Jósáfát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett.

36

Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.

Mégis összebarátkozott vele, hogy hajókat készítsenek, amelyeken Tarsísba mehetnek. A hajókat Ecjón-Geberben készítették.

37

Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.

Ezért Eliezer, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel Ahazjával társultál, az ÚR megsemmisíti munkádat. És a hajók mind össze is törtek, és nem jutottak el Tarsísba.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A bűn következménye és a szabadulás módja
Alázatos hívek
Miért pusztultak el Jósafát hajói?
Visszatérő bűnök