Online Biblia

1

És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.

Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelnek és Júdának, sőt Efraimnak és Manassénak is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe, az ÚR házába, hogy tartsák meg a páskát az ÚRnak, Izráel Istenének.

2

És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.

És tanácsot tartottak a király és fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskát.

3

Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellő számban, s a nép sem gyűlt vala össze Jeruzsálemben.

Mert a maga idejében nem tudták megtartani, mivel a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálemben.

4

És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.

És ez a dolog igen tetszett a királynak is és az egész gyülekezetnek.

5

Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jőjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, a mint megiratott.

Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát az ÚRnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg ily sokan úgy, ahogy meg van írva.

6

Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s ő is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétől.

Elmentek tehát a hírvivők a király és a fejedelmek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt hirdették: Izráel fiai! Térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, az ÚRhoz, és ő is visszatér a maradékhoz, akik megmenekültek közületek Asszíria királyának kezéből.

7

És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította őket, a mint ti magatok látjátok.

Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az ÚRtól, atyáik Istenétől. Ezért hagyta elpusztulni őket, ahogy ti magatok is látjátok.

8

Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az ő szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és elfordul rólatok haragja.

Most azért ne keményítsétek meg nyakatokat, mint atyáitok. Adjatok kezet az ÚRnak, jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul rólatok haragja.

9

Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál a kik őket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tőletek, ha ő hozzá megtéréndetek.

Mert ha ti megtértek az ÚRhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azoknál, akik fogságba vitték őket, és visszatérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az ÚR, a ti Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá.

10

Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala őket;

A hírvivők városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig, de kinevették és kigúnyolták őket.

11

Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségéből megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.

Csak néhányan Ásér, Manassé és a Zebulon nemzetségéből alázták meg magukat, és jöttek el Jeruzsálembe.

12

Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.

Júdában is ezt cselekedte Istennek keze: egy akaratot adott beléjük, hogy engedjenek a király és a fejedelmek parancsának az ÚR beszéde szerint.

13

Sok nép gyűle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.

Sok nép gyűlt Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban, igen nagy gyülekezet volt.

14

És felkelének, és elronták az oltárokat, a melyek Jeruzsálemben valának, és a füstölő oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakába hányták.

Nekifogtak, és lerombolták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak. A tömjénezőoltárokat is mind lerontották és a Kidrón-patakba dobálták.

15

És megölék a páskha[bárányt] a második hónap tizennegyedik napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába;

Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták pedig megalázkodtak, megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába.

16

És kiki álla az ő helyére az ő szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezéből.

Odaálltak szokásos helyükre Mózesnek, Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.

17

Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskha[bárány] megölésével foglalkozának azokért, a kik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;

Minthogy pedig igen sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat, ezért a lévitákra maradt a páskabárány levágása és az ÚRnak szentelése azok helyett, akik tisztátalanok voltak.

18

Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon [nemzetségéből,] nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskha[bárányt,] nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;

Mert a nép nagy része, sokan Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból nem tisztították meg magukat, mégis ettek a páskabárányból, ellentétben azzal, ami meg van írva. Ezért Ezékiás így könyörgött értük: A kegyes ÚR bocsássa meg ezt

19

Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ő atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.

mindenkinek, aki szívét elkészítette, hogy keresse az URat, atyái Istenét, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik!

20

És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.

És meghallgatta az ÚR Ezékiást, és megkegyelmezett a népnek.

21

Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklő szerszámokkal.

Azután nagy örömmel megtartották Izráel fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. És a léviták és a papok mindennap dicsérték az URat az ÚRnak szépen zengő hangszerekkel.

22

És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.

Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt minden lévitával, akik értelmesen és odaadóan munkálkodtak az ÚRért. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, hálaadó áldozatokat mutattak be, és dicsérték az URat, atyáik Istenét.

23

Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban;

Aztán tanácsot tartott az egész gyülekezet, hogy még hét napig ünnepet szenteljenek. Így még hét napot töltöttek el vigasságban.

24

Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.

Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott a gyülekezetnek, és a fejedelmek is ezer bikát és tízezer juhot adtak a gyülekezetnek, és sok pap szentelte meg magát.

25

Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelből oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjéről jöttek vala, mind a Júdában lakozók.

Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták és az egész gyülekezet, amely Izráelből jött, valamint az Izráel földjéről jött és a Júdában lakó jövevények.

26

És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehez hasonló [ünnep] Jeruzsálemben.

Nagy vigasság volt Jeruzsálemben. Salamonnak, Izráel királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben.

27

Ezek után felállának a papok [és] a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az ő szavok, és felhata az ő könyörgésök mennybe az [Isten] szentséges lakhelyébe.

Ezek után fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. És szavuk meghallgatásra talált, és felhatott könyörgésük a mennybe, Isten szentséges lakóhelyére.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Az Istenfélő ünneplés öröme